Tényleg akkora gond, ha sokat nézi a gyermekem a tv-t?

Hmm....nem tudom,higy gond e,de 6 hónapos a lányom és egész nap megy TV.És nem nézi csak a reklámokat,de azt mindig!Meg a valóvilág zenéjét,na az :D,szint nem is pislog!

Előrebocsájtom, hogy nincsenek még tapasztalataim anyuka-szerepben, tehát ez elfogadható dilettáns véleménynek. Azzal együtt, hogy egyre elterjedtebb és korántsem újszerű jelenség ez a háttértévézés, véleményem szerint nem biztos, hogy jó szokás. Igaz, hogy lehet előny is, ha valakinek sokoldalú a figyelme,de megfosztja magát attól a folyamatosság-élménytől, amit az Egy dologra való figyelés öröme szerezhet (lásd: flow-élmény). Ennek kialakítása később a sikeres szakmai élet kulcsa lehet. A gyerek későbbi szokásait gyerekkorban tanulja el, főként szülői minták alapján. Tehát, ha egy szülő háttértévéző, akkor nagy eséllyel a gyereke is az lesz. Ismétlem magam: a szelektív figyelem megtanulása sem rossz, de azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az egyén nem tud egyetlen dologgal, tartós ideig foglalkozni (mindig szüksége lesz a mellékfoglalkozásra) - tanulás során fontos lehet. Nem sztereotípia, hogy a sok tévénézés káros lehet, ez nagyon is megalapozott. Bár a mesék szórakoztatóak lehetnek (ezen nem a Minimaxos karatézós rajzfilmeket értem, hanem pl. Disney-filmeket), és nélkülözésük is hiba lenne, a túlzásba vitt rajzfilmnézés bizonyítottan káros. Végeztek erre vonatkozóan felméréseket is, utána lehet nézni. A rajzfilmekben először is nagyon sok a látens (más esetekben a konkrét) agresszió, ami, ha láthatóan nem is, de érzékenyen érintheti a gyermek személyiségfejlődését. Egyes rajzfilmek buta reakciómintákkal ábrázolják a kapcsolatokat (agresszió a megoldás mindenre). A Tom és Jerryben például rengeteg az agresszió, de megjelenik a népmesékben is. Másrészt, a tévéképernyő készen tálalja a történeteket, aktív képzelőerőre nincs szükség, csak passzív befogadásra. Ez nem fejleszti a gyerek fantáziáját, hanem szűkíti, nem lesznek alternatívái a megjelenített helyzetekre, csak az, amit látott. Azt tudom tanácsolni, hogy a tévénézéses időszakokat nagyon sok más tevékenységgel, készségfejlesztő gyakorlatokkal ellensúlyozzuk, ami serkenti a képzelőerőt, gondolkodást. A mesenézés ne helyettesítse a meseolvasást! A tévézést is interaktívvá tehetjük úgy, hogy egy-egy közösen megnézett rajzfilm kapcsán beszélgetünk a gyerekkel (főleg arra kihegyezve a beszélgetést, hogy milyen más helyzetet tudna elképzelni ekkor és akkor, mi történt volna,ha... stb - ezek a fantáziamozgató gyakorlatok is hatásosak. Szóval, egyáltalán nem kell leszokni a tévésről, csak bele kell simítani a napi tevékenységek közé, a tévézést igazítani a napunkhoz, és nem a napunkat a tévézéshez. :)

Én is ilyen voltam kiskoromban, mindig ment háttérzajként a mese, de közben rengeteget rajzoltam, játszottam, pakolásztam, gyurmáztam stb.Nem néztem sokszor a képernyőre, inkább csak kellett valami, hogy ne érezzem magam egyedül játék közben, mert szüleim sajnos ritkán értek csak rá leülni játszani velem. Most 17 éves vagyok, nincs a szobámban tv, hónapok óta nem is néztem szerintem. Inkább zenét hallgatok mint háttérzaj, vagy néha letöltök 1-2sorozat részt és azt megnézem. Rendszeresen olvasok regényeket meg művészettel kapcsolatos könyveket, sokat rajzolok és elvileg különleges fantáziám van (tanáraim szerint is). Nincs baj a sulival sem, több dologra is tudok egyszerre koncentrálni. Nem hinném, hogy sokat károsodtam volna. De lehet egyénfüggő is:)