Aki 2 évesen adta bölcsibe a gyerekét, milyenek a tapasztalatok?

Nekünk könnyű volt, mindkét részről. A lányomnak azért, mert ismerős helyre ment - a húgom gondozónő és többször jártunk nála látogatóban - , érdekesnek találta a gyerekek és ajátékok miatt. Nekem azért, mert tudtam, hogy biztonságban van és megfelelően törődnek vele. Nem mondom, hogy nem volt soha sírás, de megoldottuk. Az a normális, ha sír a kicsi, hát elég furcsa lenne, ha gond nélkül ottmarad egy idegennel az anyja helyett.

A lényeg az, hogy ne lássa rajtad a bizonytalanságot. Azt lássa, hogy te jót akarsz neki, bízol a gondozókban és soha, de soha ne sírj előtte a bölcsi miatt

Szia!

Nálunk nagyon nehéz volt, mindkét fél részéről:-( Pedig jártunk előtte játszóbölcsibe is. Szeptemberben kezdtünk, és decemberre mondták, hogy beszokott teljesen. Kicsit agresszívabb lett abban az időben, mostanra már lecsillapodott.

Teljesen megértem, hogy rettegsz, ugyanígy éreztem én is, de ahogy te érzel, úgy érez ő is, tapasztaltam. Nem szívesen engedtem el, utáltam a helyzetet, és amikor én elfogadtam, nagyjából ő is akkor.

Sok-sok síráson vagyunk túl - ő is, én is, sokszor még most is nehéz. Olyan jó volt vele lenni egész nap!

Sok kitartást, erőt kívánok Nektek!!! És próbáld felkészíteni őt is, és mindig maradj őszinte hozzá. Mondd el neki, hogy te sem akarod, de muszáj. Azóta lányom néha még monjda, hogy Anyu nem sírtam ma, te se? :-)

Jaj,megsirattál.

Az enyémek is ezelött állnak.Akislány három lesz a fiam pedig egy múlt.Idén mennem kell vissza dolgozni és most,hogy írod elkezdtem belegondolni,hogy mi lesz velünk,most is pityergek,a drágáimat ott kell hagyjam?És egész nap?És ha hiányzok nekik?Jaj nagyon nehéz lesz!!!!

Hát sírni biztos fogsz.

Többet, mint a gyerek... :-)))

Azért ironizálhatok lelkiismeret-furdalás nélkül, mert most csinálom épp végig a beszoktatást, és addig, amíg én vagy fél órát bőgök reggelente, mert sír a törpe, mikor ott hagyom, addig a gyerek összvissz egy-két percig sírdogál állítólag, aztán megy játszani.

Kegyetlenül nehéz idegenekre bízni a gyereket, és a beszoktatási időszakban az órát percenként nézni, hogy vajon sírhat-e még, és mikor mehetek már végre érte.

De tudod mi volt ma is?

Mentem érte ebéd után, és nyugodt volt, jókedvű, szépen ebédelt is, elköszönt a gyerekektől, a gondozóktól, és hazasétáltunk.

Közben folyamatosan vidáman csacsogott.

Ennyit arról, hogy én azt képzeltem, a gyerek egész nap utánam sír. :-S

Nagyon rugalmasak ebben a korban, szépen beilleszkednek a társaságba, aztán majd megtanul sok dolgot, és egyre önállóbb lesz.

Egyébként ez a része számomra a legrohadtabb érzés.

Hogy már kisgyerek, és hamarosan nem lesz anyára úgy rászorulva, mint eddig, és elkezdődik a soha véget nem érő megfelelés a világban...

De tudod mit?

Ez az élet rendje.

Gyorsan elrepült ez a békés, "összenőtt" két év, de ideje, hogy ő is megismerje a világ többi részét.

Már úgyis kevés lennék neki, kell a gyerektársaság, a "bandázás", az új ingerek.

Fogd fel így, és bízz a gondozónőkben!

Ők ezt csinálják már régóta - legalábbis a mijeink - és nagyon értik a dolgukat.

Téged meg elnyel a munkahelyed, és sokkal jobb úgy dolgozni, hogy tudod, hogy jó helyen van a gyerek.

Szerintem ez a rész sem egyszerű. Visszarázódni a munkába.

A gyerekeknek könnyebb. Elfogadják az új helyzetet, és nem agyalnak azon, miért nem nyertek még a lottón, hogy ne kelljen bölcsibe járni. :-DDDDD

Szia!

2.válaszoló vagyok. Igaza van az előzőnek, bízz a gondozónőkben! Amikor mi beszoktunk, egy kislányt épp 1 héttel korábban szoktattak be. Állandóan sírt, és ahogy elkezdte, a gondozónő a kezébe vette, elterelte a figyelmét, és le nem tette, míg abba nem hagyta. Jó volt látni. Lányomat is megleste, miután sírva váltunk el, és tényleg hamar abbahagyta. Nehéz lesz, nagyon, de utána amikor mész érte és a nyakadba ugrik, és be nem áll a szája, meséli mi történt aznap, énekeli a dalokat, mondja a mondókákat, akkor érzed igazán, hogy minden rendben van!

Sok-sok sikert és kitartást! Nyugodtan kérdezz, ha valami még eszedbe jut!