Elvigyem pszichológushoz? Vagy mitől változhatott így meg?

Szóval, ha jól értem, nem a kislány apukájával élsz, hanem egy másik férfival, közben a kicsit az igazi édesapjaához szokták vinni láthatásra... Hát, egy kicsi gyereket nagyon meg tud viselni a sok változás... elköltöztetek, másik férfi a te életedben, apai láthatások... talán kicsit túl sok neki ez egyszerre. Talán úgy érzi (még ha teljesen alaptalanul is), hogy most ő valamiért már nem annyira fontos. Azért bújik hozzád, azért nem akar menni a nagymamával, azért sír az elváláskor. Írod, hogy a párodat nem tudja elfogadni (akárhogy is nézzük, az, ha rászól és sírni kezd, nem engedi felvenni neki magát) ezt jelentik, még ha ő ezeket nem is mondja. Egy 3 éves máűr annyi mindent megért, de sokmindent még nem. talán érdemes lenne leülni vele és beszélgetni.. nem konkrétan róla, a saját érzéseiről, mert azt nem biztos, hogy meg fogja tudni fogalmazni. A pszichológusok ezeket a beszélgetéseket mesén keresztül szokták csinálni. Kezdj el neki egy mesét, ami igazán róla szól, de a főszereplő legyen egy kismadár vagy bármi más, amit ő szeret és bele tudja képzelni magát az ő helyébe... talán így megnyílik és elmondja, hogy mi is bántja a kis élőlényt... A beszélgetést irányítsd úgy, hogy a főszereplő helyzete a kislányodéra hasonlítson... Ha viszont végképp begubózik, nem akar megnyílni, tényleg nem rossz megoldás a pszichológus, de arra számíts, hogy nem egyszeri alkalomról lesz szó! Ahhoz, hogy segíteni tudjon a kicsinek feldolgozni ezeket a traumákat (számára igenis az!), lehet, hogy hosszú időre lesz szükség. Sajnos a kicsi gyerekek sokszor magukat okolják azért, ha a szülei szétválnak! Talán erre is érdemes kitérni majd a mesés beszélgetésben..