Sérülhet egy 2 éves gyerek a dackorszak közepén, ha elég sűrűn kiabálnak vele?

Vannak szituaciok, amikor a kiabalast nem lehet meguszni.

Viszont! A gyakori kiabalas semmire sem jo.

Sajat pelda. Egyedul maradtam ket picivel a dackorszak kozepen nehany honapra. Anyagi gondok is voltak, iszonyatosan le voltam terhelve, mert a gyerekeken kivul minden ram szakadt, a lelki allapotom a beka feneke alatt es erre jott a gyermekem dackorszakanak minden dolga.

Volt 2-3 het amikor mar a kiborulas kornyeken jartam es gyakran rakiabaltam. Annyit ertem el, hogy hozzaszokott a fule, komolyan mondom, meg sem hallotta, mondjuk latvanyosan nem is bantotta a lelket. Szerintem ugy gondolta a pici fejeben, hogy orditsak nyugodtan, en igy kommunikalok es kesz.

Szoval villamgyorsan leallitottam magam (nah meg kertem segitseget), mert rajottem, hogy ezzel azt erem el, hogy ha jogszeru lesz a kiabalas, akkor sem fog torodni vele a gyerek.

Én kiabálás helyett inkább csak nem foglalkoznék vele, levegőnek nézném, mintha ott se lenne. Rájön ha nem ér el semmit az üvöltésssel, akkor fölösleges, és idővel abba fogja hagyni.

Amikor meg nem üvölt, akkor megdicsérném, megsimizném, adnék neki valami finom hamit, megpuszilnám... hogy lássa, érezze mennyire örülök ha jól viselkedik.

Így ösztönözném arra hogy legyen rendes.