Mi a véleményetek erről? Legszívesebben kirúgtam volna őket úgy, mint macskát sz. Rni.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de engem nem zavart volna.

Valahol nekik is meg kell tanulni mindent, mert lehet, hogy élesben épp azért fogja felismerni, mert már látta a gyerekemen.Ezzel segítek (ha közvetve is) egy másik anyukának.

Bár én elfogult vagyok, mert óvodapedagógus vagyok és tudom milyen jó az, amikor az anyuka megengedte hogy például beteg gyermeke foglalkozásán ott lehetettem.Vagy engedett betekinteni a mindennapokba, pedig senkinek semmi köze nem lett volna hozzá.

Ennek ellénere, ha téged ennyire zavart, nyugodtan mondhattál volna nemet is , és hivatkozhattál volna az érveidre. Gondolom erőszakkal nem vetkőztették volna le a gyereket.

Természetesen igen! Neki is valahol meg kell tanulnia.

Nekem két lányom van, mindkettőnek összenött a hüvelynyílása, és tök természetes volt, hogy megmutattam a védőnőnek.

Gerincproblémáim vannak, millió orvoshallgató tapogatott végig, műtötték a kezem, millió orvostanonc nézte meg, sőt, a belgyógyászaton is millió orvostanoncal találkoztam, és szülésem közben vagy 12 hallgató ott volt.

Ez tök természtes, valahol el kell kezdeni!

Az igaz, hogy szólhatott volna előre, korrektebb lett volna, de ezen nem kell felháborodni, örülni kell, hogy valahol tanulnak a tanoncok!!

Védőnő vagyok és voltam "tanonc" :) Sőt szülészeten is voltam "tanonc". Aláírom, hogy nem esett jól neked, mert úgy érezhetted,hogy mint a bazári majmot, mutogatják a gyereked, és igen, előtte szólnia kellett volna a védőnődnek, és engedélyt kérnie rá, de hidd el nagyon fontos, hogy ilyet IS lássunk, mivel ha bármikor ilyesmivel találkozunk, már felismerhetjük, hogy ez AZ az eltérés és tudunk segíteni más anyukáknak.

Egyébként az én fiamnak is ez van, már meg is műtötték, semmi maradandó sérülése szerencsére nincs ebből. Őt a gyerekosztályon "mutogatták" és szomorú voltam, meg elkeseredett, de nem éreztem szenzációhajhászásnak, hogy megmutatták orvostanhallgatóknak meg akik ott voltak.

Tapasztalatból mondom, hogy a gyakorlati dolgok sokszor sokkal erősebben rögzülnek az ember agyában, mint amikor olvassa a könyvben, de el se tudja képzelni.

De megértelek, hogy zavart és rosszul érintett.

Főképp mert ez egy bizalmi kapcsolat (IS) kéne legyen a gyerekorvosotokkal és védőnőtökkel.

Itt csak te hergeled magad, senki más!!!

-Nyugodj le, és emlékezz vissza, mikor te is kezdő gyógypedagógus voltál....

hát nem tudom.

ez a betegség lelki teher a szülőnek, szerencsés esetben a gyerek későbbi életére nem lesz hatással, hála a mai plasztikai sebészetnek.

nem tudom, hogy megmutattam volna -e, lehet, hogy nem, főleg ha utálatos is a védőnő. keressen róla képet az interneten, azok után is abszolút felismerhető....

Szia!

Érdeklődnék hogy mekkora a kisfiad és szándékoztok e műttetni? A kisfiam 2 éves és eddig mindenhol lebeszéltek róla.Én szerencsére jóban vagyok a védőnővel de azért az előzetes megbeszélés járt volna és nem szabadott volna kész tények elé állítania.

Igen megmuattam volna, s valahol tanulnia kell szegénynek.

Amikor anyukám szülte az ikerhugaimat 1976-ban, egy csomó orvostanhallgató nézte a p.......t, egyzserűen mert akkor sokkal ritkább volt az ikerszülés és szerencsétleneknek tanulniuk is kell valahol.

Mint a védőnőtanoncnak.

Nincs ezzel semmi gond.

"ez épp olyan, mintha pl. téged (ha nő vagy) egy csomó orvostanonc bámulna, mikor szülsz, mert ilyet is kell látni... "

Én megyei oktatókorházban szültem, és voltak bent tanulók. Nem csináltak semmit, csak bámultak. :-) Húú, nagy dolog volt. Az volt éppen a legnagyobb gondom akkor, mi?!

Kit érdekel!