Mit tehetnék, h rendes apja legyen a gyerekünknek?
29 hónapja született a kicsi. Azt látom a férjemen-és sajnos mások is-, h egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Sohasem játszik vele, semmire sem tanítja. Ami kis tudománya van már, szinte mindent tőlem tanult. Az apja állandóan a pénz után megy (pedig nem halnánk éhen, ha kicsit kevesebb lenne), hiába kérem őt, h állapodjunk meg egy arany középútban, és ossza be másképp az idejét. Jusson a munkán-kívüli pénzkeresésre és a kislányára is. Minden érvelésem, kérésem süket fülekre talál. Ő azt hiszi, h ahhoz, h jó apa legyen, elég, h előteremtse a pénzt. (Én gyesen vagyok, de lesz hova visszamennem szerencsére. Mégis úgy tesz, mintha munkanélkülin lennék.) Hiába mondom, h a pénz nem minden, ha a gyerek már szinte idegenként tekint rá. Szegénykém nem akar vele lenni sem már, csak én kellek neki. De minden vendégünknek örül, és játszik velük boldogan. Állandóan bűntudatom van, mert úgy érzem, nem foglalkozok eleget a kicsivel. Mert olyankor sem bízhatom rá, amikor éppen itthon van. Mindig talál vmi elfoglaltságot magának, h a lehető legkevesebb időt kelljen vele töltenie. Ha mégis, akkor elmennek sétálni kb fél órára, de azt is szótlanul. Önbizalmam nincs az anyaság terén(sem), sosem mondta, h jó anya lennék. Önzőnek is érzem magam, mert nem tudom, igazam van-e egyáltalán. Nem akarok-e túl sokat. Én nem is tudom, milyen lehet az a család, ahol az apa törődik, játszik a gyerekeivel, tanítja, neveli őket. Ahol működik a munkamegosztás, együttműködés. A férjem otthonról sem hozott túl jó szülőképet. Nem foglalkoztak vele, nem ültek le vele játszani, tanulni. Ezt ő maga mesélte. Kétféle apa lehet: az egyik, aki ő maga is ilyenné lesz, a másik, aki épp emiatt akar jobb szülő lenni. Ő sajnos az előbbi. Nem tudom megbeszélni vele. Mindent támadásnak vesz. A szülei mit sem tudnak ezekről, nem nagyon érdekeljük őket. Ha tudnák is, nem hinnének nekem, ezt tudom.
Mit tegyek, h megváltozzon? Képes lesz valaha is apaként viselkedni? Tapasztaltatok már legalább csak hasonlót?
Végső elkeseredésedre tudnék adni egy tanácsot.Mond meg,hogy ha nem hallgat rád,vagy nem érdekli a véleményed akkor nem tisztel,márpedig te nem tudsz lefeküdni olyan emberrel aki nem tisztel!!És viszont látás...
Nálunk 3 hónapig tartott az állóháború,végül hajlandó volt az én fafejű férjem figyelni rám...Tudta,hogy komolyan gondolom,és már azt sem bánom ha 10 év után elválunk....
Nekem bevált.
Az vagyok, aki írta, hogy mennyit segít a férje. most újra írok:
tény, hogy valahol kicsit te is ludas vagy, mert az első pillanattól be kellett volna őt is vonni. Az hogy csak a vízből kiemelést tekinti feladatának az a te hibád is kicsit. Mikor hazahoztuk az első gyerkőcöt a kórházból, akkor töketlenkedett a férjem, hogy ezt most hogy kell, és én mindig mondtam neki, h én pont uannyira nem tudom mint Te. Lila dunsztom sem volt a gyereknevelésről/ellátásról. Együtt bénáztunk, együtt tanultunk bele. És ezért tud ő is uúgy pelenkázni, etetni, tudja, h hány foga van, melyikek, mit szeret, mit nem, a játszón ki a barátja, kit nem szeret, tudja, hogy hogyan tud hamar elaludni, stb.stb. Most mikor a kicsit szültem és 1 hétig kórházban voltam ő látta el éjjel-nappal és remekül megvoltak. Úgyhogy ezt az elejétől kellett volna, de az utolsó hozzászóló ötlete jó lehet, hogy vond be a közös játékba, próbálj apró feladatokat adni neki.
Szia! Miután elolvastam a soraidat, nagyon elgondolkodtam, hogy mit is tennék ilyen helyzetbe.
A férjed ezek szerint nem igazán van képbe azzal kapcsolatban, hogy mi is a család(hiszen sosem foglalkoztak igazán vele). Nem hiszem, hogy nem szereti a lányát. Én is azt tudom javasolni, hogy hárman csináljatok dolgokat. Hiszen a család nem csak belőled-lányodból, apából-lányodból áll, hanem apa-anya-lány. Nem tudom érted-e mire gondolok. És nagyon szeresd a férjedet. Igenis mutasd mag neki, hogy milyen az, amikor önzetlenül csak kapja a szeretetet. Próbáld meg félre tenni a sérelmeket, és átölelni, megsimogatni csak úgy, megpuszilni, megcsókolni csak úgy. Amikor a férjem nagyon ki van, és kicsit a háttérbe szorulok, akkor így szoktam "visszahozni". És tessék elcsábítani. :)
Akkor is öleld át, mikor a kislányotok veletek van. Sőt őt is vond be, Puszi a babának, puszi apának, puszi anyának.
Remélem valamit tudtam segíteni. Türelmet és kitartást kívánok. És kívánom, hogy rendeződjön az életetek!
A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: tegnap 14:35
Akkor úgy látszik mégsem vált be, ha elváltatok. Sztem amúgy a leges legrosszabb az, amikor a szexmegvonást gondolják a nők megoldásnak. Azt hiszem az csak félrelépéshez vezet, vagy a házasság megromlásához. Ha pedig ennyire rossz már a helyzet, a 'no sex' sem fog segíteni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!