Mit tehetnék, h rendes apja legyen a gyerekünknek?
29 hónapja született a kicsi. Azt látom a férjemen-és sajnos mások is-, h egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Sohasem játszik vele, semmire sem tanítja. Ami kis tudománya van már, szinte mindent tőlem tanult. Az apja állandóan a pénz után megy (pedig nem halnánk éhen, ha kicsit kevesebb lenne), hiába kérem őt, h állapodjunk meg egy arany középútban, és ossza be másképp az idejét. Jusson a munkán-kívüli pénzkeresésre és a kislányára is. Minden érvelésem, kérésem süket fülekre talál. Ő azt hiszi, h ahhoz, h jó apa legyen, elég, h előteremtse a pénzt. (Én gyesen vagyok, de lesz hova visszamennem szerencsére. Mégis úgy tesz, mintha munkanélkülin lennék.) Hiába mondom, h a pénz nem minden, ha a gyerek már szinte idegenként tekint rá. Szegénykém nem akar vele lenni sem már, csak én kellek neki. De minden vendégünknek örül, és játszik velük boldogan. Állandóan bűntudatom van, mert úgy érzem, nem foglalkozok eleget a kicsivel. Mert olyankor sem bízhatom rá, amikor éppen itthon van. Mindig talál vmi elfoglaltságot magának, h a lehető legkevesebb időt kelljen vele töltenie. Ha mégis, akkor elmennek sétálni kb fél órára, de azt is szótlanul. Önbizalmam nincs az anyaság terén(sem), sosem mondta, h jó anya lennék. Önzőnek is érzem magam, mert nem tudom, igazam van-e egyáltalán. Nem akarok-e túl sokat. Én nem is tudom, milyen lehet az a család, ahol az apa törődik, játszik a gyerekeivel, tanítja, neveli őket. Ahol működik a munkamegosztás, együttműködés. A férjem otthonról sem hozott túl jó szülőképet. Nem foglalkoztak vele, nem ültek le vele játszani, tanulni. Ezt ő maga mesélte. Kétféle apa lehet: az egyik, aki ő maga is ilyenné lesz, a másik, aki épp emiatt akar jobb szülő lenni. Ő sajnos az előbbi. Nem tudom megbeszélni vele. Mindent támadásnak vesz. A szülei mit sem tudnak ezekről, nem nagyon érdekeljük őket. Ha tudnák is, nem hinnének nekem, ezt tudom.
Mit tegyek, h megváltozzon? Képes lesz valaha is apaként viselkedni? Tapasztaltatok már legalább csak hasonlót?
válasza: válasza:Hát húúú, nem egyszerü és nem irigyellek :(( Igazából ez egy alapbeállítódás nála, elég mélyen gyökerező dolog ahogy kivehető a szavaidból:(
Szóval ezt nagyon nehéz megváltoztatni pont azért mert a gyerekkel való játszás, spontán törödés az szerintem belülről kéne jöjjön..
Ha ő maga nagyon akarná akkor tudna rajta változtatni. Pl. sűrűn belegondolna hogyan érezte magát gyerekként amikor senki se foglalkozott vele, nem játszottak és nem tanultak vele, hogy az neki milyen érzés volt?? Gondolom hogy rossz..:( és hogy nem akarhat ilyet a gyerekének.
válasza:Te mondtad a probléma kulcsát: otthonról ez a rossz mintát hozta, sajnos. Nem tudom mi lehetne a megoldás, mert egy 29 hónapos már ráadásul kommunikál, tehát azt sem mondthatjuk, hogy azért nincs vele, mert még nem ért vele szót.
Valahonnan szerezni kellene egy barátot/ismerőst/másik apukát aki "jó" apuka, hogy lesse el a jó mintát. Sztem nem rossz ember ő, csak fingja nincs, hogy mit kéne csinálni.
Az én férjemről inkább nem írok, mert elsírnád magad annyira sokat foglalkozik a gyerekekkel , de tény, hogy ő meg azt látta, hogy az apukája is pelenkázott, főzött, sétált a gyerekekkel, stb. ha éppen arra volt szükség, így az én férjemnek is egyértelmű volt elejétől, h ő is uúgy besegít a gyerekek körül.
válasza:Szia!!
A nagynéném férje pont ugyan ilyen.
Szerintem, a férjednek kicsit drasztikusabban kéne megmondani a dolgokat. Tényközlően: Nézd szivem, a gyerek idegenként tekint rád, szeretnél ezen változtatni vagy sem? Szeretnéd, h szeressen téged vagy sem? Mert ha nem, akkor nagyon jó úton haladsz. Viszont, ha nem ezt szeretnéd, akkor változtass.
Ha ez sem segít...akkor sajna ez van. Nem minden ember születik szülőnek. Az én apukám sem született annak. A mai napig nem vagyok vele jóban..
25 éves anyuka
válasza:Azt mondtad beszélgettek,de támadásnak veszi amit mondasz.Hát akkor ha már úgy is mindegy támadd is meg.Keményíts be mond meg kerek-perec,hogy a gyereknek szüksége van rá változtasson!Bízz rá feladatokat,legyen kizárólag az ő feladata a fürdetés,vagy hétvégén amíg te reggelit készítesz kérd meg,hogy öltöztesse fel.Örökké csak nem dolgozhat!Csak kell lennie otthon is,és ilyenkor igenis szánhat időt a gyerekre!Hagyd kettesben őket néha egy kis időre ilyesmire gondolok.A férfiaknak sokszor meg kell mondani,hogy mit KELL csinálnia,mert maguktól nem jönnek rá.
hátha ...
(az én férjem is sokat dolgozik,előfordult,hogy kényelemből "lerázta" otthon a gyerekeket.Én bizony megmondtam neki,hogy szégyellje magát amiért nekem kellett megtanítani a fiunkat biciklizni,vagy azért mert a szomszéd fiúk játszanak velük a társasház udvarán,és nem ő.Tényleg szégyellte magát,és változtatott,de csak amikor nagyon bekeményítettem)
válasza:Az előző vagyok.
Apumnak is rossz gyerekkora volt. S mindig emlegette is, de amikor én voltam kicsi, akkor ő sem volt jó apa. Soha nem is változott meg. Ezt látta ő is otthon, és attól függetlenül, hogy elítélte, ő maga is olyan lett, mint az édesapja. Van két testvérem...fiatalabbak nálam. Egyikünknek sem jó a kapcsolata apuval... :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!