Én idegeskedem túl, vagy a férjem túl laza? Kifejtem lent.

Státuszon a védőnő mondott bármit, ami eltér?

Pont le kell tojni magasról, hogy kinek nem tetszik, ha orvoshoz viszed a saját gyereket. Se megkérdezned, se bejelentened nem kell.

Védőnővel beszélj.

Nekem nincs autista gyerekem, de a leírt tünetek alapján nem tippelném annak, teljesen normális dolgoknak ezek.

Ha a feleségemre hallgatok a gyereknek rég van diagnózisa.

Most 5 és fél éves diagnózis nincs normális oviba jár.

Lett volna olyan sintér aki rahuzza, hogy autista

Ennyi alapján mèg nem biztos, hogy auti. De az anyai megérzésre érdemes hallgatni, egy kivizsgàlàst megér. De legalábbis figyeld, lesz-e más, erre utalò jel.

Amit a férjed csinàl, az óriási red flag. Valakit orvosi ellátástól ilyen okkal eltiltani bántalmazás. Neten kb. minden házastàrsi konfliktusra rögtön rávágják, hogy válni kéne, de van amikor igaz :/

Ezek tök normális dolgok, most fedezi fel ezeket a mozgásokat, forog, dülöngél a fotelban.

Ilyen idős korában úgysem csinálnak vele semmit, majd a 2 éves státuszon lehet meg sem lesznek ezek a szokások.

Az én fiam 2.5 évesen még nem beszélt, kb semmit. Mi elmentünk korai fejlesztőbe a védőnő tanácsára beszédindításra, de végül nem jártunk, mert beindult.

19 hónaposan még nem fognak úgysem rá mondani semmit, 3 éves kor után kezdenek fejleszteni.

Normális a védőnő? Esetleg ha megbízol benne, hívd fel, vidd el a gyereket, de korai még minden.

Teljesen rendben van ez alapjàn..

Viszont ha az anyai megèrzèsed bajt sz8matol, akkor menj utàna, ha megengedhetitek magatoknak..

Viszont 19 hònaposan rettentő szèles spektrumon van a fejlődèsük, az idegrendszer is èrèsben..

Ilyenkor senki nem mondja ki, hogy autista vagy se egy gyerek.

Sok autisztikus tünet normàlis ilyenkor, csak ezek idővel le kell èpüljenek.

Két gyerekem van, egyikük autista, másik nem. Lássuk:

Egyikük se beszélt még 18 hónaposan. Az autista gyerekem egy szót tudott ekkor: nem. Az nt mondott ~4 szókezdeményt.

Mindketten ritkán mutogattak.

Egyikük se rázta a fejét.

Az nt gyerekem többet forgott, táncolt, ugrált.

Nem volt repetatív mozdulata egyiknek sem. Az auti gyerekemnek repetatív póza volt, plankot nyomott mindenhol.

Empátia jóval később várható egészséges gyereknél is.

Az auti gyerekem is hallgatott a nevére.

Szemkontaktust felvette.

Értette amit mondok.

Ekkoriban még nem bólintott se igent, se nemet. Nemet mondott, igent nem. Hogy mit akar, nem mutatta, találgatni kellett.

Nem szerette a társaságot, nagyon nem. De az nt testvére se nagyon. Különbség, hogy ő nem futott el, ha közelítettek hozzá és otthon a testvérével imádott játszani. Oké, ez nem összemérhető, mert az auti testvére a nagyobb, neki nem volt kivel játszani otthon ennyi idősen.

Az nem kifejezés, hogy utált enni, nem evett semmit ennyi idősen, még 99,999 % tápszeres volt ekkor és abból is alig kért. Aludni utált.

Nem az a jó szó, hogy félt, mert szerintem marhára nem, inkább iszonyodott az idegenektől.