Túl nagyok az elvárásaim?

A kitűnő tanuló gyerekemet 5 évesen a szakszolgálat alacsony intellektussal "diagnosztizálta", azt mondták, hogy az értelmi sérülés határán van.

Mondjuk én se akkor, se korábban nem gondoltam, hogy bámi gond lenne az értelmével, csak épp nem érdekelte, amit kértek tőle a felmérésen. Feladattudata nem alakult ki akkor még

Nagyon szeretem es buszke vagyok ra felre ne ertsetek...

Dehogy vagy. Remélem te mindenben kiemelkedő vagy különben szégyent hozol a szüleidre...szegény kislány, pont az ítéli el akinek feltétel nélkül el kéne őt fogadnia és szeretnie.

Ne haragudj, ez abszurd.

Én 1998ben mentem iskolaba, akkor az volt a normális, hogy ott tanultuk meg a számokat és betűket, 4 évesen senki nem ismert fel szamokat, sőt, én nem is látom, hogy mostanában ilyenekre tanítanák a szülők a gyerekeiket (kiscsoportos a fiam, van lassan 4,5 éves csoporttarsa).

Szerintem túltolod. Majd elmegy iskolába, és ott megtanulja ezeket a dolgokat, azért van az iskola.

De minek ülsz le "tanulni" egy 4 éves gyerekkel, bakker? Neki nen kell még így tanulnia, ahogy te elvárod, szóval ja, nagyon magasak az elvárásaid.

Szaladgáljon sokat friss levegőn, játsszon szerepjátékokat, ha van kedve, neha csináljon meg egy-egy feladatlapot, amin össze kell húzni a párokat és mondókázzatok, énekeljetek sokat. Egy óvodást ne kinozz már ezzel, hogy heti szinten ott kell ülnie es számara kvára érdektelen feladatokat gyakorolnia, persze, hogy nem megy neki ennyi idősen, ha nem is érdekli.

Az előzőekkel nem értek egyet, a számok felismerése, a nagyon alap számolás az bizony ovis “tananyag”, ekkor kell kialakulni a szám- és mennyiségfogalomnak, a legtöbb 4 éves 10-ig, 20-ig, akár 100-ig tud számolni, van kialakult számfogalma, ujjon tud egyszerű összeadást, kivonást végezni, a mérlegen megmondani, melyik több/kevesebb stb. Ez az iskolaérettség feltétele, és kötelező az óvodai foglalkozásokba beépíteni.

Úgyhogy teljesen érthető az anyuka aggodalma! Reméljük, történik egy hirtelen idegrendszeri érés, vagy lassan kialakulnak nála a dolgok, de igen, le van maradva. Iskolaérett nem lesz így, valószínűleg kell az a plusz év.

Autizmus kizárva, ugye? Ott sérülhet a mennyiség- és számfogalom.

A Youtube-on vannak számolós videók ovisoknak, pl Szabó Edith óvónő animációi (gagyi nyelvileg és grafikailag, de a számokhoz jó,és szeretik a gyerekek). Esetleg a kedvenc tevékenységébe bevonni a számolást. (Az enyém sütésmániás, így a mérlegnél segít, meg számoljuk, hányat kell még szaggatni, hogy mindenkinek jusson stb).

Tényleg csak azzal tudlak biztatni, hogy vannak későn érők, így behozhatja a dolgot, ha fizikus nem is lesz, de a minimum szintre feljöhet, másban pedig teljesíthet kiválóan.

Az óvoda mit mond?

A leírt számjegyeket nem kell tudnia. Ha eléteszel egy kupac kavicsot, és azt mondod, kérek négyet, az megy?

Szerintem egy négyévesnek nem jó, ha leültetik "feladatozni". Akkor sem, ha játékosan. Persze sok függ a részletektől, de ha már feltétlenül direktben tanítani akarod, akkor minél több dolog ne asztalnál legyen. Pl. a számokat ragasszátok papíron a földre és ugorjatok arra amit dobtok, vagy nevezz meg egyet és arra ugorjon. Számjegyek helyett lehetnek pöttyök, az 5-ös helyett 5 pötty.

Nem tudom megítélni, hogy a gyereked képességei átlag felettiek vagy alattiak. De bizony az emberek fele átlag alatti. És aki nem nagyon-nagyon gyenge, annak nem ezen múlik a boldogulása, sokkal inkább érzelmi dolgokon. Valamint a jó időbeosztás, kitartás, önbizalom is nagyon fontos.

"a legtöbb 4 éves 10-ig, 20-ig, akár 100-ig tud számolni, van kialakult számfogalma, ujjon tud egyszerű összeadást, kivonást végezni, a mérlegen megmondani, melyik több/kevesebb stb."

???

Az én gyerekem 4 éves, ahogy a csoporttarsai is 3,5-4,5 között szóródnak, de senki nem számol 20ig, 30ig, senki nem csinál tud kivonni-összeadni az ujjain, stb, amiket itt leírtál.

Hogy készül a szorongó, önbizalom és önbecsüléshiányos gyermek, majd felnőtt című rovatunkat olvashatták...

Hagyd màr élni a szerencsétlen gyereket. Szabad játék kell ilyenkor, nem feladatlapozni a defektes anyjával. Csak még jobban megutáltatod vele az egészet.

Plusz minden egyéb amit a 7 írt. Elhiszem, hogy jót akarsz, de sajnos pont az ellenkezőjét éred el. Tipikus példája vagy a "pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve" mondásnak.

9-es, igen, a 4 évesek, akiket én ismertem/ismerek, ilyenek, de lehet, hogy nem ez az átlag, ezt elismerem!

Sőt, amiket írtam, inkább 2-3 évesen csinálják, bocsi, de tényleg ez a tapasztalatom. Minden gyerekünk és a barátaik, unokatesók stb. is… (Kivéve az auti gyerekünket, akinek nagyon sérült a számfogalma 14 évesen is, 10 felett már nehézségei vannak, a mennyiségeket nem érzékeli, pedig ép értelmű.)

Ettől függetlenül egyébként a számfogalomnak az oviban kell kialakulnia.