2 Kicsi gyermek mellett kiakadtam! Honnan merítsek erőt?

Nem vagy önző! Még csak rossz anya sem vagy! Csak egyszerűen EMBER vagy. Nekem egy kétéves kislányom van, de néha én is kiborulok. Nálunk is éppen hisztikorszak van, nem is akármilyen. Szóval nem irigyellek. Esetleg nem tudnád a nagyobbikat bölcsibe adni? Vagy nincs valaki, akire időnként legalább a nagyobbikat rá tudnád bízni egy kis időre? Csak ötletek.

Fel a fejjel, a kétévesed most már napról napra fog fejlődni, csak könnyebb lesz vele. Esetleg ha tudod, vond be őt is a pici körüli tennivalókba. Mondjuk pelenkázásnál segíthet a kicsi figyelmét elterelni, stb.

Kitartást Neked és jó egészséget mindannyiótoknak!

Én tudom mit érzel.Szintén van egy 2 évesem és egy 2 hónaposom.A nagyobb olyan rossz, hogy szinte az egész nap morgással telik, hisztivel.A végére elbőgi nagát ha nem kap meg vmit.A kicsi sír ha leteszem -amúgy hangja sincs.És már estére olyan lelkiismeretfurdalásom van hogy a nagyobbal morogtam-jogosan- hogy én is bőgnék.

Persze vannak napok, mikor könnyebben viselem, kezelem a dolgokat, de én is elfáradok.

Én sosem szerettem egyedül lenni de áldom a percet mikor apa elviszi őket sétálni.Arról nem is beszélek hogy mikor nem voltak gyerekek, ha elmentem valahova igényesen csinosan kisminkelve mentem.Most örülök ha felkapok vmit és elindulunk hosszas kinlódás után.De még sokmindent írhatnék - dehát biztos nem írok újat!!!

Szintén zenész-)

Nagyobbik lányom 28, a kicsi 8 hós.

Apa igaz 4-kor itthon van,de utána megy a kertbe, meg hétvégén is, vagy fát vág, vagy füvet nyír, szóval kint van. A lányt nem viszi ki, mert úgy nem tud dolgozni.

minden nap egyforma, sosem alszom ki magam, korán kelnek, öltözés, reggeli, séta, ebéd, altatási hisztéria, uzsonnaevés -ha enne uzsit, hol van apa? kimegyek apához hiszti, majd vacsi, fürdés és megint altatás hiszti, közben pár pelenkacsere, bukástörlés...

Na azért nem ilyen szürke, de nekem nagyon monoton. Szeretnék én is megnézni néha egy filmet olvasni kicsit, sportolni, néha kiöltözni picit, táncolni menni...

Én most nem voltam rest, és elmentem pszichológushoz, igaz nekem már a problémáim nagyrészét megoldja, ha csak kibeszélem magam. Nem szégyen ez, és tudnak jó dolgokat mondani, ami az élet minden területén segít.

Próbálj barátokat keresni, akár levelezőbarátokat, akár sétapartnereket-nekem is ez a társasági életem- ahova lehet menjetek el, babaklubba stb...

Na meg hiányzik, hogy nem látom férjem, és alig beszélgetünk, másról már nem is beszélve...

Az bíztat, hogy később jobb lesz, ha megnőnek és "állítólag" majd lefoglalják egymást:-)