Halálra unom magam amíg fociznak. Hogy lehet a kínt oldani?

Az a baj, hogy te ilyen tipikus mártír vagy. Szereted magad nagyon sajnáltatni meg szenvedni, de semmit nem tennél, hogy kilépj belőle.

Dehát ezt te magad csináltad. A te döntéseid. Nem értem, mi a gond, mit szeretnél?

Menj el 2 hetente 1x. Az nem olyan gyakori, hogy ne lehessen megoldani, de elég rendszeres, hogy fenn tudj vele tartani egy baráti kapcsolatot. Érdekesebb programokra lehet hívni másokat is, akár gyerekeseket vagy gyerekteleneket, amíg a gyerek a játszóházban ugrál, ti kint megisztok egy kávét és beszélgettek. Mi úgy is össze szoktunk gyűlni barátokkal, hogy mindenki hozza a gyerekét, azok együtt eszik a homokot meg pancsolnak, mi meg grillezünk, dumálunk. Ha jut 10 felnőtt 4 gyerekre, akkor az senkinek nem olyan megterhelő, hogy ne lehessen tőlük beszélgetni.

Ha meg az a gond, hogy honnan szerezz barátokat... Ha úgy nyilatkozol emberekről, hogy képesek a fizetésemről, a magánéletemről meg a gyerek apjáról faggatni, rühellem őket, akkor ne csodálkozz, hogy nincsenek barátaid. :D Mit kérdezzenek, hogy mi a hobbid? Mert nyilvánvalóan semmi. Vagy hogy te mit gondolsz, hogy fognak - e a Marson élni emberek 100 év múlva? Majd oda is el fog jutni a beszélgetés, de nem ülhetsz így oda a játszótéren egy ember mellé, először mindenki az alapokkal kezd. Mesélj a munkádról, biztos vannak érdekes részei, mesélj a családodról, ha minden perced velük töltöd, akkor biztos fontosak neked. Kérdezd őket azokról a dolgokról, amik neki fontosak, hátha találtok egy jó közös témát. Legyél nyitott a többi ember felé, köszönj a kutya sétáltatóknak, szólj egy kedves szót a melletted 10 perce álló anyukához, kérdezd meg a kollégád, hogy van - e kedve együtt ebédelni, süss a munkába fehér csokis áfonyás muffint, és kínálj meg mindenkit. Ha begubózol, sosem lesznek barátaid, bármennyi időd van. Ha te fixen csak anyaként vagy hajlandó viselkedni, akkor mindenki csak anyukának fog látni. Vegyél magadnak néhány csini ruhát, csináld meg a hajad néha szépen munkába, olvass egy jó kis könyvet, hallgass podcasteket, amik tök jó beszélgetés indítók tudnak lenni. Ha pedig elképzelhetetlennek találod, hogy nyitott legyél, de közben szenvedsz attól, hogy bezárva érzed magad, akkor menj el egy pszichológushoz, hátha van valami mögöttes probléma, ami miatt küszködsz és tud segíteni átbillenni ezen.

Nekem is van gyerekem, mégse élem meg ilyen borzalomnak, mint te. Én el tudok menni fodrászhoz meg körmöshöz, amikor akarok, tudok a barátaimmal is találkozni. Mondjuk nekem van egy férjem, aki ugyanolyan teljes értékű szülő, mint én.