Van lelkiismeret-furdalásod, ha a gyereket a szobájába küldöd a hisztizés miatt?

Én is hasonló anyuka vagyok, mint a kérdező. A fiam két és fél éves, égedelem eleven, és makacs is. Én a kiságyba szoktam beküldeni "büntibe", és szintén nagyon rosszul érzem magam, miközben sír. (Nem szokta magától abbahagyni, addig sír, míg ki nem engedem. De hüppögve megígéri, hogy "jó lesz". Más kérdés, hogy aztán betartja-e...) Időnként még mondja is, hogy "csúnya Anya", na akkor végképp rossznak érzem magam. Ellenben nevelni kell a gyereket, különben szétszedi a lakást, vagy kárt tesz magában, tehát legyűröm a lelkifurdalást. Még mindig sokkal jobb módszer, mint kiabálni, vagy urambocsá' bántani azt a kicsit.

Játszótéren láttam olyan "anyukákat", akik a három és hat év körüli gyerekeiket kb. fél percenként verték pofon valamiért, és nem is kicsit ütöttek... Ha valakinek oka van arra, hogy rosszul érezze magát, akkor azok ők. Nekik viszont valahogy nagyon természetesnek tűnt a helyzet, még amikor kaptak egy csúnya pillantást tőlem, akkor se vették a lapot...

Kérdező, ne aggódj, és főleg, ne lássa rajtad a kicsi, hogy megsajnáltad. Nagyon ravaszak tudnak ám lenni a gyerekek, és kihasználják a lágy szívedet. Az enyémet is majdnem sikerült elrontanom, amikor az első időkben túl hamar kiengedtem a büntiből. Utána hetekig nem vett komolyan...

Kitartást neked! :)

én nem szoktam beküldeni soha. pedig tud ám hisztizni, 22,5 hónapos a kiscsaj. abból indulok ki, hogy attól még hogy valamit nem szabad, joga van akarni azt a valamit. nekem legnagyobb sajnálatomra az a dolgom, hogy jó útra tereljem. de nem azért, hogy nekem legyen igazam, hanem mert így helyes. amit lehet, békés úton oldok meg, bohóckodva stb. ha nem lehet, jön a "zsarolás", pl. addig nem megyünk sehova, amíg át nem pelenkáztalak. vagy érzelmi zsarolás: anya most nagyon szomorú stb. ált, beválik. ha nem, és hisztizik mégis, akkor hagyom, és mondom neki, hogy sebaj, én ráérek, majd szóljon, ha abbahagyta. egyszer próbáltam csak , hogy beküldeni a szobába, hát azt a rémületet a szemében....ő amúgy nagyon érzékeny, anyás kislány....és belegondoltam, hogy hisztizik, persze, de nem hobbiból, rosszul érzi magt közben ő is, még egy lapáttal rátennék, ha beküldeném. így meg csak szimplán várom, hogy abbahagyja, elkezdek mást csinálni, van hogy olyat, mai érdekli, s akkor jön, megszűnik a hiszti. van, hogy nem, hanem jön oda, és tiszta vicc, rám mérges, de felkéredzkedik, és akkor ott hisztizik tovább.... :)

én is mimózalelkű vagyok,mint a fentiekből kitűnik, de abban ugyan nem, hogy hisztinek sosem engedek. viszton mindig végiggondolok mindent az ő fejével, hogy rájöjjek, hiszti-e az adott dolog vagy se. volt egyszer egy eset, amikor csúnya voltam vele, így visszagondolva, és nagyon szégyellem, azt hittem csak hiszti, de aztán rájöttem hogy nem a zvolt. kinn voltunk, szél volt, bébitaxiztunk, és egyszer csak jött hogy vegyem fel. én meg mondtam, nem, a saját lábadon jöhetsz, vagy bébitaxin. nem, nem és nem, nem állt kötélnek (pedig ált, szokott, ha látja, hogy nem engedek). végül felvettem, de összevissza szidtam, ő meg ott hüppögött, aztán egy másik alkalommal hasonló dolog olt ,szintén szélben, és akkor megértettem, hogy a szél a baj, tényleg nagy szél volt, számára legalábbis, zavarta nagyon. azóta óvatosabb vagyok ezzel. :)

Ilyen kicsi gyereket én sem küldenék még a szobájába, egyrészt náluk még nem mindig egyértelmű, hogy hisztiről van-e szó, gyakran sírnak akkor is, ha fáradtak, nyűgösek, másrészt még hiszti esetén is legtöbbször le lehet szerelni őket pusztán azzal, ha az ember határozottan, de kedvesen csinálja tovább, amit akart, elviccelődik, esetleg elvonja mással a kicsi figyelmét. Meg aztán az ilyen pici gyerek a beküldést még szimpla szeretetmegvonásnak érzékeli, megriad, azért engedelmeskedik.

A szobába küldés nagyobb, óvodáskorú gyerekeknél hasznos, akik már szavakkal is ki tudják fejezni az érzelmeiket. A lényege nem az, hogy ha nem az van, amit én akarok, akkor bezavarlak a szobádba, mert én vagyok az erősebb, és neked kuss, hanem pont azt kell megtanítani vele a gyereknek, és ezt az értésére is kell adni, hogy az őrjöngés, magát a földhöz vagdosás, veszekedés, esetleges agresszió stb. nem elfogadott önérvényesítési módszerek, menjen be a szobájába, higgadjon le egy kicsit, és jöjjön ki, ha úgy érzi, hogy normális hangnemben tudunk tovább beszélni a dologról.