Másnak is reagàlt így a gyereke az idegenekre?

Lányom hasonló, másfél évig nem szólalt meg intézményben, csak azért hitték el a gondozók hogy tud beszélni, mert az átadóban hallották a hangját.

Elkezdtünk egy komplex fejlesztést, ahol kifejezetten az önbizalma növelésére mentek rá, pár hónap után már rengeteget javult a gyerek. Lehet amúgy hogy magától is elindult volna, ezt sose derül már ki.

Ha megfelelési kényszeres van, nejed sincs túl sok önbizalmad, még a saját gyerekedet se tudod megvedeni idegenektől. Nyilván a gyerekre ez ragad rá, ezt a példát látja. Mindegy, hogy te most már nem félsz az emberektől, az alapokat, rezgeseidet veszi át. Magadon dolgozz, az jó hatással lesz a gyerekre is.

Az 5 éves gyerek anyja, aki kérdésre azt válaszolja, hogy kaka, pedig vigye el a gyereket orvoshoz. Nem együttműködő, rosszul kommunikál, nem érti meg a szociális helyzeteket és sajnos nem értelmes. Mindegy otthon hogy beszél. Ha 5 évesen nem tudja felfogni mi az orvos, védőnő, státusz vizsgálat és ott mit kell csinálni, azt a gyereket ki kell vizsgálati, minimum pszichológussal. Egy év múlva iskolás, mit fog ott magával KEZDENI? ne haragudj de ez brutális, nekem is 5 éves a fiam. Ez nem összehasonlítás, de egyszerűen ez hihetetlen.

12. és 13. válaszoló: és nálatok a védőnő hogyan állt ehhez a helyzethez akkor, amikor hozzá kellett vizsgálatra menni? Mert nekem a védőnővel volt a legtöbb problémám hasonló helyzetben. Nagyon türelmetlen volt a gyerekkel a státusz vizsgálaton, és feltett egy csomó olyan kérdést, megjegyzést, ami tartalmában iszonyú hülyeség. - Mit mond a gyerek, az óvodában mért nem beszél? (4 éves gyerek ilyen tudatossággal soha nem fog rálátni a saját belső állapotaira és szándékaira, hogy ezt meg tudja fogalmazni, de ez persze ne zavarjon.) - Az alapjában véve nem is volt igaz, hogy egyáltalán nem beszél az óvodában, mert kétszemélyes helyzetben beszélt egy óvónővel, és két másik gyerekkel is. - "Jó lenne, ha mondanád már, mert anyáék sem érnek rá egész nap itt lenni." - "Menjenek el a nevelési tanácsadóba, hogy ez a DAC megszűnjön." Én ott azt hittem, lefordulok a székről. Többször elmondtam neki, hogy ez nem dac, hanem Szorongás. A vizsgálaton együttműködött, amit kértek tőle, azt csinálta, viszont csak fejrázással és bólogatással kommunikált, megszólalni nem szólalt meg. Mikor kértem, ugyan mondja már meg, miért pont a nevelési tanácsadóba kellene vinni egy 4 évest, csak azért, mert a védőnőnél nem szólal meg, arra az volt az egyetlen válasza, "hát mert neki nincs más eszköze." Érdekes módon mikor az óvónő jelezte nekem a problémát, hogy bizonyos emberekkel nem beszél már a lányom az oviban (nála ez ovikezdés után fél évvel kezdődött), ő azt mondta, kiscsoportos gyereknél ez természetes, és csak akkor forduljunk valahová, ha középsőben nem változik. Azt is megkaptam, hogy "legkésőbb az 5 éves státuszig vigyük el, mert majd azt a papírt viszi az iskolába is." Arra a kérdésre, hogy mért jó az a gyereknek, ha majd egy éven keresztül húzkodom valahová úgy, hogy nem is egyértelműen kóros az, amit mutat, az jött, hogy "olyan könnyen megoldottunk eddig is mindent, hátha ezt is meg lehet". (ez a tudatlanság netovábbja volt, mint megjegyzés, mert ez a fajta szorongás a legnehezebben mozdítható a gyerekeknél. Szóval nálunk a védőnő nem volt sem a türelem, sem a hozzáértés bajnoka, és tett egy csomó iszonyúan tapintatlan, tirpák megjegyzést. Valamint kiderült, hogy azt sem tudja, eszik vagy isszák azt a jelenséget, amit lát. Számomra azóta ennyit a védőnőről, mint "szakemberről". Ha a gyereken lát valamit, ami nem tipikus, azt nem tudja helyesen értelmezni, mert annyi tudása már nincs hozzá.

Nekem ezután klinikai szakpszichológus mondta azt (amit én is gondoltam), hogy ez 1. nem dac, hanem szorongás, 2. akárhová is viszem a gyereket, semmivel nem garantálható, hogy pont a védőnőnél beszélni fog, 3. ha otthon életkorának megfelelően beszél, akkor ez ennyi idős gyereknél nem is kóros, mert a direkt kommunikáció iskolás korban elvárás.

Szóval én ott életemben annyi hülyeséget egyszerre nem hallottam még, mint, amit a védőnő abban a 30 percben összehordott. Tetézve azzal, hogy "meg kéne méretni a képességeit, mert biztos benne, hogy van, amiben kiemelkedő." Erre megkérdeztem, hogyha sem benne, sem az óvodában nem merül az fel, hogy az értelmében elmaradás lenne, akkor miért is lesz az jó egy 4 éves, szorongó gyereknek, hogy ráhúzunk egy képességvizsgálatot egy idegen helyzetben, ahol nagy valószínűséggel ugyanúgy nem fog megszólalni? (dolgoztam pedagógiai szakszolgálatban, tudom, hogy megy ez). Attól majd a gyerek jobban érzi magát, ha papírja lesz arról, hogy van, amiben kiemelkedő, vagy én majd ettől jobban fogom szeretni? - Egy vicc volt az egész. Azóta nekem a védőnőről megvan a véleményem, ami nem kimondottan pozitív.