Szerintetek ebben az esetben helyénvaló vot az anya viselkedése?

A kórház is nagyon megértő.

Komolyan nem lehetett volna attenni apukát egy másik kórterembe?

A lányokra nem írnék semmit inkább.

Elkényeztetett tini majmok.

Sajnos vannak olyan szülők akiknek nem a gyereke az első. Én nem bírtam volna ki hogy ne mennyek be hozzá.

A lányokat meg inkább hadjuk is undorító ahogy viselkedtek.

Anyuka hülye.

Off, de hasonló esetem nekem is volt, a 6 éves fiammal kerültem kórházba, és 16+-os fiúkkal rakták egy szobába. Én maradtam éjszakára, de elég izé volt. Ilyen esetben sokkal jobb lett volna egy lányszoba nekünk, az én fiam nem zavarta volna még a lányokat, úgy érzem, én viszont feszélyeztem a fiatalembereket rendesen.

Szerintem ez kamu. Egy tökös apuka elintézte volna a kórházban, hogy oldják meg. Joga van az egyik szülőnek bent maradni. A lányokat nem kell szidni, attól, hogy gyereke van, lehetne egy perverz állat. (Nem gondolom, hogy az, de a lányok ezt nem tudhatják, senkire nincs ráírva.)

Ilyen anya viszont nincs. Kizárt, hogy ne maradna bent a gyerekével.Aki olyan, az váltott felügyelettel se neveli, hanem sz@rik rá.

Ha a lányaim már 14 évesek (+/-) lennének, én is egyetértenék, hogy ne aludjon ott bent egy apuka sem. A 4 évesem jár tornára, ha az apja viszi, az öltöző előtt kell átöltözniük, nem mehet be, mert párhuzamosan edzenek a kicsik a nagyokkal, nyilván a 10-16 évesek is ugyanabban az öltözőben vannak. Most persze, bosszantó, de azért teljesen érthető a dolog. Ha meg utólag megtudnám, hogy egy idegen felnőtt férfi aludt a lányaimmal egy kórteremben, bizony én is felháborodnék, pedig felnőtt vagyok.

A kicsivel meg ott kell lennie az egyik szülőjének. Értem, hogy a kórház nem tudott külön VIP szobát adni szegénynek, hogy az apukája maradjon vele, így teljesen logikus volt a kérés, hogy akkor bizony anyuka jöjjön. Anyaként számomra elképzelhetetlen, hogy ilyenkor ne akarjak a gyerekem mellett lenni. Akármik a körülmények, a beteg gyerek mellett a helyem. Kórházi benntartózkodásnál meg nem is tudnék nyugodt lenni, ha nem vagyok jelen.

De mondjuk nem is váltam el a férjemmel. Ha az anya körülményei éppen olyanok, hogy mittudomén, aznap estére vállalt be egy extra műszakot a munkahelyén, mert hát, megteheti, nincsenek ott a gyerekek, a pénz meg jól jön, akkor nem tud nyilván csak úgy elugrani. Vagy ha éppen városon kívül van, elutazott, stb, mert természetes, hogy a gyerekmentes hetekre betervez olyan programokat, amiket máskor nem tud. Nem akarom őt sem egyből elítélni meg elásni, mert nem tudhatjuk a körülményeit. Én csak magamból tudok kiindulni, hogy ha megoldható, akkor tökmindegy, hol van a gyerek elhelyezve, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha szüksége van rám, tudnék segíteni, és nem megyek mégsem.

Én anyuka viselkedését nem kommentálnám, hacsak nem olyan beteg ő is, hogy nem fekhet be vele az osztályra.

A tini lányokat megértem, nekik baromi kellemetlen egy idegen felnőtt férfival lenni, kiszolgáltatott helyzetben (beteg), ami érthető. Gondolom felnőtt nőknél sem számítana normálisnak, hogy befektetnek oda egy férfit. Egy tinit méginkább zavar, mert egyrészt alapból nehéz életszakasz (hormonok stb miatt a kamasznak is nehéz a kamaszkor), másrészt ők még agyilag nincsenek ott, hogy ezt eltudják helyezni fejben, hogy kényszermegoldás és a kislánynak nincs más aki menjen vele, így kibírják valahogy.

A kórházban meg erre igazán találhattak volna megoldást, akár egy kisfiú-anya párossal cserélve, egy pár éves kisfiú nem zavar úgy egy tinit, mint egy felnőtt férfi.