Mikor jött a kicsinel a szeparációs szorongás? Meddig tartott? Miben nyilvánult meg?

Nálunk nem volt. Egesz baba korátol azon volt,hogy minél inkább a látótávolságomon kívul keruljon:D

Nálunk kb 8 hónaposan volt először.Jó egy hónapig kb sehová se mehettem nélküle, aztán volt egy hullám másfél év körül, meg 3 évesen.

Egyiknél sem tűnt fel hogy az lenne

Lányoknál se volt, most 8 már.

A fiamnál babakorában nem volt. Kb 15 hónapos korában jött először és talán 2 hónapig tartott. Folyamatosan jött utánam, sokszor fel kellett vennem, ha jött érte a nagyi akkor sírt utanam (kb 1 percig amíg meg nem látott valami érdekeset). Aztán a 2. szülinapja körül is volt kb 1,5 hónap amikor rájött a szepa. Hasonló volt az elsőhöz, de ekkor az alvása is "elromlott". Már baba korától kezdve szépen elaludt egyedül és aludt is reggelig, de abban a 1,5 hónapban nem tehettem ki a lábam a szobájából, ha este felkelt és látta, hogy már nem vagyok ott ment is az ordítás, úgyhogy abban az időben beköltöztem hozzá aludni.

Nálunk - érdekes módon - 5 hónaposan. Addig korához képest jól eljátszott magában, kimehettem a szobából és hasonlók. Utána volt 3 hét, amíg ha nem volt kézben vagy nem vele foglalkoztam, sírt. Elég kimerítő volt. Aztán elkezdett javulni, például nem sírt, ha közvetlenül mellette csináltam valami házimunkát, aztán egyre hosszabb időre és távolságra mehettem el anélkül, hogy elkezdett volna sírni. Később is volt egy nem ennyire durván, de sírós időszaka. Nem emlékszem pontosan, de talán 1 éves kora körül.

Első lányoknál nem volt, a kisebbségi másfél évesen. Pokol 2 hét volt, a végén majdnem a férjem is sírt már. Ha nem látott zokogva üvöltött...