Miben nyilvánul meg nálatok a szeparációs szorongás? Hogyan kezelitek?

Sehová nem mehettem nélküle, ha elvesztett szem elől, világvége volt. Úgyhogy wc-re is úgy mentem, hogy vittem magammal a gyereket, nyitva hagytam az ajtót és letettem az előszobaszőnyegre (6-7 hónapos volt). Éjjel százszor felébredt, de mivel mellettem aludt, ez kezelhető volt, cici a szájba, oszt' jóccakát. Akkoriban sokkal többet kellett kendőbe/meitai-ba tennem, jobban igényelte hogy felvegyem, így a hátamon utazott amíg teregettem, mosogattam, állatot etettem, gereblyéztem, stb.

Én abszolút kielégítettem az anyaigényét, tehát nem próbáltam meg "megtanítani" egyedül lenni, bíztam benne, hogy ez az időszak hamar elmúlik, és láss csodát, így lett.

Hasonló a helyzet Nálunk is mint az előttem szólónál, mi most vagyunk a második szeparációs szorongásnál, 19 hónapos a kisfiam, csak úgy fürdik az apukájával ha Én is ott vagyok sehova se megyek nélküle, sokat hordoztam kisebb korában is, sokat aludt rámkötve, most,hogy nagyobb most is szoktam ha pl. mosogatno, főznöm kell és Ő nem tolerálná ezt nem hagyom sírni nekem is jobb és ő is megnyugszik a hátamon elnézelődik, de általában csak addig van ott amíg megnyugszik utána szalad a szobába legozni :)

Szóval nálunk a hordozás vált be, és az,hogy nem azon agyalok,hogy meddig tart még ez hanem úgy fogom fel,hogy ez egy időszak amin túl leszünk egyszer :)

Amúgy mennyi idős a babád?