Örülsz vagy bánod hogy egyke gyereked van ?

Fú, a szüleim hányszor megkapták régen, fiatal szülőként ugyanazt, amit a 6-os leírt. Mert hogy én is egyke vagyok, tudatos döntés miatt. Hogy bezzeg a "naccsalád", az aztán összetartó, ott van igazi szeretet, ahol "egyke" van, ott csak az önzés van.

Jah... Akik anno kioktatták őket, pont azok maradtak időskorukra egyedül, mert a három gyerek mind elköltözött, külföldre, meg ki tudja hova, és a szülőket le se szarják. Jó, ha karácsonykor valahogy összejön a "naccsalád".

Én, önző, intoleráns, igazságtalan egyke 35 évesen is minden hétvégén hazamegyek. Pont azért, mert tudom, hogy a szüleimnek időkorukra én vagyok egyedül a támasza.

Nem ezen múlik, hanem a nevelésen.

Illetve, hogy a testvérek valóban jó testvérek lesznek-e, még azon sem mindig.

Én két lábbal a földön járok. Nem arról van szó, hogy örülök vagy bánom, hanem egyszerűen ez van. Sok minden jó LENNE, de az ember igazítsa az igényeit a valósághoz.

1) 55 négyzetméter panelban lakunk, ezt is épp, hogy meg tudtuk venni. És még így is sokszor baromi szűkösnek érzem a lakást. 2 gyerekhez minimum 3 szoba, de inkább családi ház. Egyikre sincs esélyem sem, úgyhogy ez már mindegy.

2) Az alváshiány. 2 éves a fiam, de a mai napig sokszor fel kell kelni hozzá. Mocskosul jó lenne már egyszer úgy felébredni, hogy kialudtam magam, nem pedig mint a zombi.

3) Nincs rá energiám. A fiam is nagyon-nagyon izgága, mindent akar, mindent egyszerre akar, sokszor annyira lefáradok, hogy ruhában elalszok.

4) A veszélyek. A párom császárral szült, és a nőknek ugye a szülés amúgy is egy veszélyes és kritikus dolog, nem egy ilyen laza séta, mint ahogy sokan beszélnek róla. És mi van, ha a második valamilyen sérült gyerek lesz?

5) A szüleimnek két gyereke lett, nem is bírták, elváltak, és a mai napig mindkettő csóró. Párom szüleinek is, csórók ők is. Az én szüleim egyáltalán nem bírták a nyomást, és a pszichés sérüléseim egy részét ennek is betudom. Szeretném ha a fiam nem lenne olyan önértékelési problémás, szorongó, depresszív férfi, mint én.

+1) Az ország iszonyatosan c1gányosodik el. Az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság, minden-minden egyre rosszabb. Milyen világ vár rá? Örülök, ha egyáltalán neki tudok majd biztosítani egy elfogadható jövőt. És igen, én őt el akarom indítani az életben.

Van kérdés?

#14 ugyanígy vagyok én is,csak nekem lányom van. Tök jó,hogy férfiként felfogod a terhesség,szülés veszélyeit is,meg hogy nem csak egy átmeneti állapot sokszor. Minden másban is egyetértek. Sajnos nekem a férjem nagyon nyomna a második gyereket,de ehhez az egyhez se nagyon meltoztat felkelni,csak ha nagyon rugdosom,de hát úgy én is felébredek..na meg megkapom,hogy neki pénzt kell keresni.

Mindezek fényében egy gyerek marad,pláne,hogy egy esetleges egyedül maradás esetén egyet még fel tudom nevelni.

#15: szerintem a szülés kockázataival mindenkinek tisztában kellene lennie. Baromi károsnak tartom, hogy mindenhonnan csak a cukormáz csöpög. Annyi nyavalya, probléma, betegség akármi adódhat, hogy azt felsorol is sok lenne...

Na nálam kb úgy úgy a napirend, hogy reggel korán bemegyek dolgozni (úgy hogy éjszaka azért biztos, hogy fel kellett kelni), munkából bölcsőde, aztán haza. Hazaérek (mondjuk fél 5), és onnantól csak a gyerek van kb. Játék, etetés, fürdetés stb. Meg persze bevásárlás és hasonlók is, meg házimunka. Aztán ott vagyunk, hogy hopp, lassan 9 óra, a gyerek nagy nehezen végre elaludt. Én meg bármi olyat, ami egy kicsit is kikapcsolás lenne nem is csináltam. Sokszor ruhában aludtam el. Én szerintem jobban kiveszem a részem a gyerekből, mint az apukák többsége, de úgy érzem, elértem a határaimat. Nem bírok többet, kész. Jó lenne már néha olvasni, vagy ha egy kicsit el tudnék menni mondjuk sportolni, vagy társasági életet élni, vagy legalább megnézni egy rohadt filmet néha.

Úgyhogy ennyi, egyet vállaltam és pont. Belőle férfit faragok, testileg lelkileg egészséges felnőttet, akinek boldog gyermekkora volt, és anyagilag is elindítottam az életben.

De többet ne várjon senki tőlem. Ha a szüleim pedig felhoznák a témát a jövőben, nekik is ugyanezt elmondanám. Én nem voltam elég ügyes, hogy milliókat keressek havonta, és családi háttér nélkül csak ennyire vittem: egy panellakás és kész. Majd a fiamnak lesz több gyereke, ha akarja. Ő már lakással fog indulni (nagyon remélem!) aztán majd feljebb tud lépni, ha akar.

Kicsit hosszú lett, de muszáj volt kiírnom magamból...