Akinek egy gyereke van és nem akar többet miért döntött így?

Barátnőm pont azért amiért te is. Nehéz esett volt a baba, most nemrég kezdett egy szuper melóhelyen. Végre könnyebb a gyerekkel (élvezik a nyaralást, bárhova elmehetnek nyűglődés nélkül stb)

Nincs ezzel semmi baj!

Ők így boldogok, nekik így kielégítő az életük.

Nem gondolom h bárkinrk is magyarázattal tartoznál.

Második gyereket meg egy normális ember nem azért vállal h az elsőnek legyen testvére.

Abszolut nem garancia az hogy jóban lesznek hogy számíthatnak egymásra.

Nekem azért van több gyerekem mert a férjemmel így szerettük volna. Nem azért h a lányunknak legyen testvére

Mi is sokaig csak egyet akartunk...aztan megis ketto lett .

Amikor 8 eves volt a lanyom akkor szuletett meg a fiam

Elotte azt szajkozta mindenki miert nincs ketto

Most azt mondja mindenki,minek vallaltunk kettot,miert nem volt eleg egy,nem-e orultem,hogy az az egy mar reszben önellátó.minek kezdtem elolrol az egeszet.

Masok beszolasait le kell szarni

Egyik fuleden be a masikon ki

8 éves a fiam, évente ha 1-2-3* megkérdezik, hogy lesz e testvére. Idén még nem kérdezték, legutóbb karácsonykor. 1 szóban, határozottan válaszolok, hogy nem. Nem, nekünk így tökéletes. Nagyon nagyon ritka hogy valaki még további kérdéseket tesz fel, de arra is röviden válaszolok. Nem látják a bizonytalanságot és nem gyűzködnek. Sosem mondták azt, hogy nem baj, hogy nem lesz testvére, mert általában ha várnak még választ akkor azt mondom, hogy mi is egykék voltunk és nem is gondolkodtunk emiatt más opcióban. Ez mondjuk csak szülés után igaz, előtte én szerettem volna többet is akár, de mi valóban egyel tudunk megbírkózni.

Abszolút nem egy állandó téma, és nem olyan mennyiség amit ne lehetne kezelni, illetve ki sem borulok ha elojon a téma.

Egyik kollégám litániákat mesél arról h miért csak egy marad. Mert nehéz volt az eleje, mindent részletesen elmesél, stb. Tőle valahogy állandóan kérdezik. Minap meg is kérdeztem a másik kollégámat, hogy szerinte tőle miért kérdezik állandóan, ha pl tőlem sosem. Amire az volt a válasza, hogy olyan viccesen tiltakozik a téma ellen, hogy adja magát hogy felhozzák.

Szóval szerintem a reakciód alapján úgy gondolják, egy jó beszéd téma lehet ez veled.

Nálam több összetevője is van, de legfőképpen az, hogy maximálisan úgy érzem, egy gyerekre vagyok kalibrálva:-) (Gyerekvállalás előtt is max. 2-ben gondolkodtam.) Enyhén autista gyermekem van (már kiskamasz), nálunk is pokoli nehéz volt az első pár év, feladtam kb. a személyiségem abban az időben, és még akkor is folyton bűntudatom volt, állandóan aggódtam. De ezt leszámítva is, ha elképzelem mondjuk, hogy másodjára extra könnyű gyerekem lenne, akkor sem, sokkal jobban élvezem, hogy egy nagyobb gyereknek nem kell folyton a fenekében lenni, ha indulunk valahova, csak szólok, hogy ekkora legyen készen, és már mehetünk is, ha el kell szaladnom boltba, nem muszáj őt is „rángatni” vagy rábízni valakire, itthon tud már maradni egyedül stb. És az anyagiak szempontjából is úgy gondolom (átlagos színvonalon élünk, se nem gazdag, se nem szegény), könnyebb 1 gyereknek megadni a szükséges dolgokat, pláne a mai világban.

Minden 1 gyerekes szülő megkapja a testvér témakört, de nem annak kell felnevelni, aki ezt nyomatja, így érdektelen számomra. A gyerek sem dönthet ebben, legyen-e tesó, vagy sem, de amúgy nálunk sem volt soha könyörgés tárgya, max. érdeklődött, hogy neki tervezünk-e tesót.

Egy gyerek van és annyi is marad. Még úgyis, hogy ő kérdezgeti, hogy mikor lesz testvére. Neki is megmondtam, hogy neki sajnos nem lesz tesója.

Nagyon megviselt az első másfél év. A kapcsolatunkra is rányomta a bélyegét. Egy gyerekkel könnyebb minden, előre gondolkodva: nyaralás, különórák logisztikája, iskola, napi teendők. Egyre van effort minden téren. Egy mellett még van lehetőségem énidőre. Nekem meggyőződésem, hogy két gyereket nem lehet ugyanúgy szeretni sem - pontosabban az egyikkel mindig jobban egy hullámhosszon lesz az ember, a másik meg ezt érzi. Ezen kívül körbe nézve nem látok olyan sok fergetegesen jó felnőtt testvérkapcsolatot, hogy mindez megérje. Ezen kívül 37 voltam mikor szültem, lombikkal jött össze. Ehhez sincs kedvem még egyszer. Férjem már 41 volt mikor született. Szóval nem. Ettől függetlenül van bennem egy nem jó érzés, hogy nem lesz testvére a lányunknak, de testvért nem szülnék soha. Plusz a testvérnek én max kis korkülönbséggel azonos neműként látom értelmét, mert akkor eljátszanak. Még egy gyerekre viszont egyáltalán nem vágyom.

Nekem a környezetem sem olyan, aki kérdezhetné hogy lesz e tesó. Bár én elég transzparens és nyitott vagyok, így aki megkérdezte volna az se fogja mert tudhatja.

Már gyerekvállalás előtt is sejtettem, hogy nem leszek ősanya, és ez így is történt. Imádom a lányomat, és nagyon cuki baba volt, de egyáltalán nem vágyok még egy gyerekre, sem "babázásra", örülök, hogy már nagy 3 éves, óvodás, van énidőm, az elmúlt másfél hónapban 5500 oldalt olvastam el... :D

okos, alig hisztis, könnyebb vele, biztos, hogy nem szülnék még egy gyereket. Plusz neki mindent meg tudunk adni, szeretetet és pénzt is, két gyerekkel már nem menne ilyen könnyen.