Örülsz vagy bánod hogy egyke gyereked van ?

Nálunk egy gyermek van és nem lesz több. Sem én sem a férjem nem bánjuk.

Egyrészt nincsen több hely még egy gyereknek, és hitelt nem akarunk igényelni, hogy költözzünk nagyobb lakásba. A saját lakás eladásával nem lenne elég a pénz nagyobbra.

Másrészt maga a gyerek felnevelése sem öt forint, ha azt nézem, hogy nem szeméttel akarom tömni, hanem minőségi élelmiszerrel. Figyelni a fejlesztésére. Például kellett tornára hordani ami szintén nem olcsó. Persze ott a ruházkodás, szórakozás stb.

Ezek ugye nagyrészt anyagi okok. Akkor ott van az, hogy a fiam nagyon nem egy eszik alszik baba volt és kisgyerekként is egy tornádó. Tudom, hogy még egy tornádóval nem bírnék el. Az pedig, hogy idegroncs legyek a gyerekkel, mert nem bírom ideggel csúnyán bánjak nem ér annyit még egy gyermek. Persze lehet nyugis lesz, de ezt előre nem tudni. Mi van ha mégsem?

Akkor a férjemmel egymásra szánt idő és az én idő nem sok. Két gyerekkel még ennyi sem lenne. A háasságunk nagyon stabil volt és tetvezett gyerek volt. Lombikkal sikerült, de ígyis voltak nehézségek az első egy évben elég rendesen. Nehéz volt kilábalnunk belőle.

Meg még tudnék sok okot írni, de nem akarok egy regényt a lényeg mi racionálisan döntöttünk így, nem érzelmi alapon. Érzelmi alap alapján ugye simán az ember akarna még egy gyereket. Legalábbis mi akartunk. Már nem hiányzik, hogy egyke gyerek. Imádom mindan porcikáját a kis szélvésznek.

Nekünk is egyke lányunk van, de azért nem vállalunk mégegyet, mert félünk, hogy fiú lenne.

Próbálj inkább a kislányodra koncentrálni és neki megadni mindent 💖

Akármennyire nem túl fényesek az anyagiak, de a gyerekeknek nem csak arra van szükségük, hogy "mindenük" legyen meg tárgyakban. Borzasztóan fontos a család, és a családban a TESTVÉREK. A gyerekednek később már nem leszel a támasza (beteg leszel, öreg leszel ...), akkor rád már nem számíthat. De a szeretetben felnőtt testvérek egymásra mindig számíthatnak. Normális emberi viszonylatban első társ, barát, hozzátartozó mindenkinek a testvére.

Semmiben nem kerülne hátrányba a nagy gyereked, ha lenne egy kistestvére még ha egy szobában kell is lenniük. Egyébként egy kétszobás lakásban az egyiket meg is lehet osztani csinosan két gyerekszobára. De honnan vagy olyan biztos abban, hogy már SOHA nem lehet nagyobbacska lakásotok?

(Más kérdés volna, ha egyáltalán semmiféle lakásotok nem lenne, zsúfolt putriban laknátok - oda egy gyereket sem igazán érdemes szülni. De egy kétszobás lakás pár évvel ezelőtt még 3-4 gyerekes családoknak is megfelelő élettér volt, eszükbe sem jutott, hogy mindenkinek külön szoba kötelező - mert nem kötelező. Te mekkora traumát szenvedtél, mennyire lettél beteg személyiség, mert nem volt saját gyerekszobád?! Naugye... )

Szerintem egyáltalán nem vagy jó anyja annak az egy gyerekednek, ha megfosztod őt a testvéri kapcsolattól. Ez nem szeretet, hanem önzés. (Akár lány lenne, akár fiú.) Ha egykeként kell felnőnie, akkor valószínűleg magányos, elkényeztetett, önző lénnyé nevelődik (ha mást terveztél, akkor is). Nem fejlődik ki benne az igazságosság (elosztani a csokit), nagyvonalúság (lemondani előnyökről), segítőkészség (védeni a kisebbet), tolerancia. Oviban, iskolában is különálló, magányos gyerek lesz - esetleg utált különc (a többieknek vannak testvéreik).

Rengeteg tapasztalat és komoly tudományos vizsgálat bizonyítja, hogy az egyke gyerek nem lesz boldogabb, sem sikeresebb, viszont alkalmatlan lehet a barátkozásra, őszinte megértésre, odaadó, normális párkapcsolatra is. Felnőttként sem lesz képes megosztani semmit senkivel (a szüleivel sem!).

Az egyke természetellenes társadalmi jelenség, a világtörténelem során mindig valamilyen beteges elfajulás volt.

#6! Hú, basszus, én mindig több gyereket akartam, azt pártolom, de amit leírtál, az nagyon beteg. Ez alapján, gondolom, neked van testvéred, mégse mondhatjuk, hogy minden testvérrel rendelkező ember ilyen ítélkező, előítéletes okoskodó, mint te.

Egy 2 szobás lakás 3-4 gyerekkel, már bőven kimeríti a "zsúfolt putri" fogalmát. Soha nem volt élettér.

Azzal, hogy lehordasz minden egykét, nem csak hazudsz, mert messze nem igaz mindenkire a leírásod, hanem meg is bántasz mindenkit, akinek "önhibáján kívül" van egy gyereke, hiába szeretett volna többet.

"Oviban, iskolában is különálló, magányos gyerek lesz - esetleg utált különc (a többieknek vannak testvéreik)."

Ez a legviccesebb. Feltételezem valami vallásfanatikus vagy és el se tudod képzelni, hogy vannak családok, ahol nincs legalább 5 gyerek. Megsúgom, mivel Magyarországon a leggyakoribb az egy gyerekes család, maximum az egykék tudnák kiutálni azt, akinek testvére van, de az egykék nem ilyen gonoszak. Ezek szerint a testvérrel rendelkezők igen?😉

Egyelőre 1 gyerekem van és szinte biztos, hogy nem is lehet több, de a kisujja körme többet ér nálad.

6-os, én egyke vagyok, csodálatos a kapcsolatom a szüleimmel, családommal. Minden társaságban azonnal megtaláltam a közös hangot másokkal, sosem voltam magányos.

Ezzel szemben, azok közül, akiknek testvére van a baráti társaságban, egy kezemen megszámolom, kik vannak tényleg jóban a testvéreikkel... Sokkal több az olyan, hogy felnőve már nem beszélnek, csak karácsonykor találkoznak, akkor is muszájból.

"Szerintem egyáltalán nem vagy jó anyja annak az egy gyerekednek,"

Tehát, ha (szerinted) már egyetlen gyereknek sem tud jó anyja lenni, kettőnek majd menni fog?