A saját gyerekét tartja mindenki legszebbnek külsőre, esetleg legokosabbnak is?

21-es, ez annyira zavaró viselkedés, én nem bírom másokban. Ha tényleg jó abban, amiben a másik is, nyugodtan mondja! Attól miért ne lehetne neki is jó? Vagy csak olyat hozhat fel, amiben ő volt hátrébb? Ezt kezeltetni kellene.

Ha valakivel beszélek és van hasonló dolgom/dolgunk, megosztom. Ha nálunk is hamar ment valami, azt is. Ha nálunk lassan, akkor azt. Pl mikor mondták, hogy 3 évesen végre köröket rajzol a gyereke, mondtam, hogy tök jó, 2-3 éves korra teszik, nincs elkésve, nekünk mázlink volt, másfél évesen valamiért ráérzett a gyerek, nagyon örültem neki, beszélni meg még mindig nem tud.

Fordítva is így van, pl mondtam, hogy végre megy egy cigánykerék, mondják, hogy a gyerekük már nemhogy cigánykerekezik, hanem rég spárgázik, egyből mondom, hogy az enyém nem tud. És nem esik rosszul, mert a az ő eredményük tök szuper és tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb lánynak megy az ilyesmi, csak nálunk nem. És azzal is tisztában vagyok, hogy én ennek rohadtul örülök, nekünk nagy dolog az a cigánykerék, de alapvetően apróság, mert ovisok szokták elsajátítani:) Én csak azt nem szeretem, ha hazudnak, vagy nem odaillő tényt közölnek. Pl ha mondom, hogy az enyém versenyen volt, akkor elég bizarrul jön ki, ha azt mondják, hogy a gyerekük olyan szépet rajzolt, hogy kitette a falra. ÉS akkor beszélnék a rajzolásról, ha jól megy nekünk is, akkor vált a horgolásra.. csak arra, amiben jó a gyereke. Ez már versengés, amíg a másik lehet normális beszélgetés is.

Egy beszélgetés úgy zajlik, hogy hozzáfűzzük a hozzákapcsolódó dolgot a másik mondandójához, és tök oké, ha az övé már régóta tudja fejenállva is, csak igaz legyen.

22, félreértesz, vagy lehet, hogy nem jól fogalmaztam, én is úgy gondolom, hogy persze, ha az ember felhoz egy eredményt és a másik is büszkélkedhet vele, mondja nyugodtan, együtt örülünk. Én arra gondoltam, amikor a másik ezt lekicsinylően teszi, olyan módon, hogy valahogy tönkre teszi a te örömödet, és nem egy-két dologban, hanem mindenben, mintha neki csodagyereke lenne, a többi meg hülye. Vagy éppen azt az egy-két területet, amiben az ő gyereke hátrébb van, lekezeli, jelentékteleníti, csak azért, hogy a másik gyerek eredményét lehúzza.

Az tök rendben van, ha beszélgetés közben együtt tudunk örülni a kisebb nagyobb eredményeknek, az a hozzáállás nem tetszik, amikor ő nem tudja SOHA elismerni, hogy más gyereke is lehet ugyanolyan jó valamiben. Tehát a TE IGEN, ÉN IGEN hozzáállással nincs gond, a TE NEM, ÉN IGEN hozzáállás problémás. De lehet, hogy te még nem találkoztál ilyen szülővel.