A saját gyerekét tartja mindenki legszebbnek külsőre, esetleg legokosabbnak is?

Még kicsik a lányaim, de amúgy valóban őket látom a legszebbnek. Nagyon ritka, hogy látok valakit a játszótéren, utcán, bárhol, aki korban kb velük egyidős, de megakad rajta a szemem, hogy milyen szép. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne látnám a hibáikat vagy gyengeségeiket, mert nyilván nem vagyok vak, látom, hogy más kislánynak hosszabb a haja vagy kékebb a szeme vagy bármi, de a saját lányaim összképe szerintem messze veri - nyilván az én fejemben - az összes többi gyereket. Vagy legalábbis a 99,99%-át.

Okosságban meg engem is meglepnek. Mindketten. Nyilván korukhoz képest, azért a 2 éves még nem kezd el másodfokú egyenleteket megoldogatni, de pl hibátlanul elszámol 10-ig, amit persze a nővérétől tanult, ugyanakkor nem csak mint versikét mondogatja, hanem valós számfogalommal, érti, hogy mit jelentenek az adott számok. A nagyobb lányom 4 évesen már simán összead-kivon, anyósom alsós tanítónő, ő lassan 40 éve tanítja a kicsiket és bizony állítja, hogy azért sok szempontból már van olyan szinten, mint egy elsős-másodikos gyerek. Sok szempontból meg persze nem, hiszen még kicsi, de intellektuálisan azért elég magas szinten van, még én laikusként is látom. Most ezek a számolós dolgok csak egy-egy példa, a megnyilvánulásaik, a gondolkodásuk alapján, hogy mennyire hamar ismerik fel az összefüggéseket a mindennapokban, hogy egyes problémákat hogyan oldanak meg, az alapján is úgy érzem, úgy látom, hogy nagyon jó képességűek. Nyilván az idő megmondja, hogy mennyire lesznek így sikeresek az életben, mert hát ez tudjuk, hogy önmagában nem jelent semmit, de azért én nem bánom, hogy erősen indítunk.

Szerintem amúgy minden szülőben benne van, hogy a saját gyerekét ismeri a legjobban, a saját gyereke képességeit látja át leginkább. És amellett, hogy a szülők számára a gyereke alapból különleges, nyilván a többi gyerek mellett, akikről csak max felszínes információkat tud, kimagaslik a sajátja sok képessége. Mármint a szülő szemében. De nekem a saját gyerekeim minden kis hibájukkal, gyengeségükkel együtt is a legtökéletesebbek, és szerintem a legtöbb szülő erre gondol, amikor így nyilatkozik.

Rengeteg csúnya gyerek van, akiről a szüleik millió képet töltenek fel, hogy milyen gyönyörű. Kívülálló szemmel meg rendesen ijesztően néznek ki.

Sokszor amúgy nem is hasonlít a szülőkre, láttam már olyat, hogy szép párnak csúnya gyereke volt vagy csúnyának szép...és még egyesek odakommentelik,hogy kikötött apja/anyja.

Ez sokszor inkább sértés, ránézve a gyerekre.

Nekem azért se kéne gyerek, mert tuti irgalmatlan csúnya lenne, bár én átlagos vagyok, de mindig kifogom az ilyeneket.

#14 abban igazad van, hogy némelyik nagyon csúnya.

Ebből is látszik, hogy a szülők és a kívülállók nem egyformán látják a gyerekeket

Már én is találkoztam olyannal, hogy kép a facen, aláírva, hogy gyönyörűség, közben meg nagyon csúnya volt

Neki igen, meg persze vannak ostoban elfogultak. Mint ahogy itt is, hanyan irjak jajj mennyire gyonyoru szoke kek szemu gyerekem.

Tobb mint 10 eve vagyok a divatszakmaban (model agazat ), Nyugat Europai vilagvarosban, ahol azert rengeteg a mindenfele mixed race, igy mas szemmel nezve, ismerosi korban kb. egy sincs aki meguti a szep szinvonalat.

En sem vagyok ostoba elfogult, latom, hogy a gyerekem se nem extra szep, se nem extra okos, nem fogok hazudni , atlagos, mint az emberek 90 %-a, es ez teljesen rendben van.

Az meg szanalmas ahogy ismerosi korben a gyerek 5 evesen is cumizik, ez miatt erthetetlenul beszel, egesz nap sikitozik, es az anyja el van ajulva mennyire okos gyerek 🤦🏻‍♀️

11-es, te pl. a tipikus elfogult anyuka vagy.

2 evesen elszamol 10 -ig ... hat hallod, az osszes gyerek elszamol 10 ig ennyi idosen, ebben semmi okossag nincs, egyszeruen sokszor hallotta es megjegyezte. Ha annyira okos lenne akkor nem 10 ig szamolna, hanem 200 ig visszafele. Es van ilyen is.

A 4 evesen osszead kivon is teljesen normalis.

#17 de látod, pont ezt írtam, én nem tudom, más gyerekeknél mi a helyzet. A környezetemben a legtöbb 2 éves még beszélni is alig tud, számolni meg egyáltalán semeddig sem. A 4 évesek, akiket látok, megakadnak azon, hogy akkor most hány játékot vihetnek be a csoportszobába, míg az enyém 100-as számkörben simán elboldogul. Ő mondjuk történetesen pont visszafelé is.

Én nem mondtam, hogy zsenik lennének, nem is szeretném, hogy azok legyenek, csak azt mondom, hogy az én személyes megélésemben, meg minthogy nem gyerekekkel foglalkozom, csak a sajátjaimat látom, okosak. Nem mondom, hogy más ne lenne okos, csak hogy az enyémeken látom, hogy jó képességűek. És engedtessék meg, hogy büszke legyek a saját gyerekeimre. Akár olyasmiért is, ami nem érdem, csak úgy adott :D Én nem gondolom ezt rossz dolognak, szerintem természetes, hogy az ember örül a gyerekei sikereinek, örömeinek, jó tulajdonságainak, még ha látja is a rosszakat. Elfogultnak pl pont nem nevezném magam, mert az akkor lennék, ha nem látnám vagy nem vennék tudomást a gyengeségeikről. Mint az egyik említett anyuka, aki szerint az egész világ a xar, csak az ő gyereke tökéletes. Én nem gondolom, hogy ha kritikát kapok bárkitől, aki látja a gyereket, ismeri, és valamely aspektusa alapján azt mondja, hogy eztvagyazt fejleszteni kéne, rá kéne gyúrni, vagy mittudomén, ne akarjon kórusba jelentkezni, mert nincs füle a zenéhez, akkor azt egyből elhessegetném, hogy igazából ő a hozzánemértő, és az én gyerekem bezzeg mindenben IS tehetségesebb, mert nyilván nem így van. De attól még szerintem nem bűn elismerni, hogy igenis okosak és ügyesek a gyerekeim. És ez a kijelentés csak a saját gyerekeimről szól, a többiekről nem, nyilván ők is lehetnek okosakügyesek, lehet ez normális is, persze, de ahogyan azt fentebb is fejtegettem, nem látok más gyereket, nem ismerem őket ilyen mélységeiben, így igen, a sajátom a szememben jobb lesz a többihez képest.