Akinek nincs segítsège a gyerekek körül,meg amúgy semmibe ti hogy èlitek meg?

"Ès nem az a bajom,hogy nem bírhato,hanem hogy minden nap ugyanaz."

Hát tegyél ellene. A nagy nyugodtan maradhat délutánig az oviban, a kicsi ha már betoltotte q 6 honapot mehet bölcsibe, te meg dolgozni.

Én megértelek. Én is nagyon nehezen viselem mentálisan az anyaságot, fásulttá tesz és nem csak nekem tesz jót néha egy kis kikapcsolódás, hanem az egész családnak. A gyerekekkel türelmesebb vagyok, a férjemmel szeretetteljesebb. Azt szoktam erre mondani, hogy imádom a lekváros kenyeret is, de egyen azt napi ötször heti 7 nap évekig, akinek két anyja van és lehetőleg még vigyorogjon is hozzá, plusz egyszer se merje megjegyezni, hogy mostmár elege van belőle, mert akkor sz*r ember, hát ő akart lekváros kenyeret, na...

Én meg azt mondom, hogy aki nem látja mivel jár két pici gyerek, plusz a háztartás, (pláne ha a munka is becsatlakozik) az vagy nagyon sötét, vagy egyszerűen csak vak. Ennek ellenére én nem lennék ennyire végletes. Azt mondod a férjed külföldön dolgozott. Nem lehet, hogy ő tényleg nem látja át mennyi melód van ebben? Mert hallgatni szerintem könnyebb mondjuk telefonon, mint benne lenni és megélni veled. Azzal, hogy hazajött, újra kéne osztani a szerepeket és ez csendes szenvedéssel nem fog menni, sem azzal, hogy várod, hogy meglássa a dolgokat. Az én férjem sem lát meg sokmindent magától, a szájába kell rágni, hogy kérlek segíts ebben, vagy csináld meg azt, de kialakult idővel pl. az is, hogy mi fixen az ő feladata, így ezekre már nem kell kérni... Máshogy alakul a feladat megosztás, mint gyerekek előtt, de baromi sokat kommunikáltunk, hogy ezeket újra lemeccseljük és beállt a rendszer. Ha pedig valamire szükségem van, akkor azt mondom, magától nem találja ki.

Ha mondjuk énidőre van szükségem, akkor sem várom, hogy küldjön. Kijelentem, hogy énidőre van szükségem, így ekkor és ekkor elmegyek ide, ezzel, ekkor jövök. Ő meg mást nem tehet, mint elfogadja és mivel ezek általában nem fix programok (pl. beülök egyedül bambulni a sarkot egy kávézóba 2 órára), nem kifogás, hogy "jajj ma közbejött valami", mert hát sebaj, akkor megyek holnap. :D Sajnos a barátnőim messze élnek tőlünk, így amióta mindenkinek gyereke van, évi 1-2 találka fér bele és olyankor is van, hogy elmegyünk csak csajok néhány órára valahova. Azt mondjuk alap, hogy nem szervezi keresztbe, de ezt kérnem sem kell.

Van hogy az én férjem is kritikusabb hangulatában van, akkor kijelentem, hogy gyeden már ő is itthon maradhat nyugodtan, én szívesen visszamegyek dolgozni, ő meg megmutathatja hogy is kell ezt csinálni...

Ezeken felül pedig keress baba-mama közösségeket. Nálunk van egy jó beszélgetős, nem ringató és társai, ami a gyerekekről szól. Aki szervezi, mindig bedob egy témát (gyerekektől független témát), amiről mindenki elmondhatja a véleményét és kialakul egy jó kis beszélgetés. A gyerekek meg addig játszanak mellettünk a játszószőnyegen. Nem kapcsol ki, de jó egy kis felnőtt társaság, felnőtt témával.

Nálunk ezért nem lesz második! Kb egy éves volt a gyerek, amikor kiborultam, addig is próbáltam megbeszélni a férjemmel, hogy a kettőnk gyereke, nincs más rajta kívül, aki terhet vehetne le rólam, de egy-két napig volt foganatja. Egy éves korában felhozta, hogy szeretne másodikat, erre mondtam, hogy nem lesz, mert ő azt se tudja, hol van a pelenka, nem hogy bármiben is segítene. Amíg a gyerek kizárólag az én dolgom, én döntök arról, lesz-e még. Hatalmas felháborodás lett, napokon át hallgattam, hogy megfosztom attól, amit szeretne, nagyon összebalhéztunk, mert beleálltam minden mondatába. Mondtam, hogy el lehet válni, lehet másik nőtől annyi gyereke, amennyit akar, de én már kb bejárónő voltam, nem feleség.

Két éves volt a gyerek, mikor visszamentem dolgozni, eleinte ez sem tetszett neki, de erre is mondtam, váljunk el, nem fogom telesírni a párnát. Nem váltunk. Nagyon lassan, de felfogta, hogy ha családot akar, tennie kell érte.

nézd, aki érti, mi a probléma, az azt mondja, válj el, mert egy f*sz a férjed, már elnézést. teljesen jogos a problémád, de ha te is belátod, hogy nem kellett volna neki gyereket szülni, akkor miért vagytok még együtt?

egyébként annak is igaza van, aki azt mondja, hogy menj vissza dolgozni, amint tudsz, mert elképesztő felüdülést tud jelenteni mentálisan, pláne 5 otthon, felnőtt társaság nélkül töltött év után...

ettől függetlenül a férjed továbbra is egy f*sz.