Nevelési kérdés, segítség kérés! Makacs, önfejű, hisztis gyerekek anyukái?

A büntetés helyett próbáltad a pozitív megerősítést? Nem a büntetés a lényeg amikor szófogadatlan, hanem mikor jót csinál, szépen viselkedik, azt mindig dicsérd meg, jutalmazd meg. Emlegesd fel, hogy "tegnap milyen ügyes voltál, szót fogadtál a játszótéren, legyél ma is ilyen!" vagy ilyesmi. És próbálj a tiltó mondatok helyett pozitív tartalmú felszólításokat mondani neki. Pl "ne rángasd a kezem, ne ugrándozz" helyett "sétálj velem szépen". Azt hiszem van róla videó meg cikk a neten ha rákeresel. Ha következetesen csinálod, pár hét után be kell következzen a változás.

És ez idősebb korban is jó módszer ha tanulási nehézségei vannak egy gyereknek.

Nekem nincs gyerekem, csak pedagógus végzettségem nagyobb gyerekekhez, szóval csak tipp :)

Nagy bátorságra vall, hogy így beismered, hogy gondok vannak a gyerekeddel, a legtöbb szülő levágná a saját karját, mint hogy az ő kis tündérkéjéről rosszat mondjon :)

Szia

Szerintem nem rontottad el sehol. Az én lányom 14 hónapos, és ő is egy nagyon eleven kislány.

Szeret hisztizni, és toporzékolni, ha valami nem úgy van ahogy ő akarja. Előszeretettel harap, és ütöget. Ezt úgy próbálom orvosolni, ahogy az első válaszoló írta. Pl. elmondom neki, hogy nekem ez fáj, és legyen szíves inkább megsimogatni. Olyan cuki mikor simogatja az arcomat, és erre szoktam ösztönözni pofozkodás helyett. Mindig megköszönöm, elmondom, hogy nekem ez milyen jó, és én is megsimogatom, megszeretgetem. Mikor harap akkor pedig elmondom, hogy anyának ez fáj, és én sem harapdosom, így legyen kedves ő se tegye. Ha ez nem segít, akkor odébb tessékelem, és pár perc alatt lenyugszik, mert rájön, hogy rosszat csinált, és nem foglalkozom vele.

Ha nagyon bevágja a hisztit, én le szoktam fektetni a földre, hál istennek nem dobja hanyatt magát, így ez is beválik. Eléggé meglepődik azon, hogy fordult egyet a világ, aztán el is felejti, hogy mi a hiszti tárgya. Nála a figyelem elterelés a legjobb eszköz. Mutatok valami érdekesebbet, ha valamit nem szabad, vagy felhívom a figyelmét a virágokra, madarakra, bármire. Amúgy mindent megengedek neki normális kereteken belül. Azt pl., hogy egyen egyedül, pedig minden tiszta kosz utána meg ő is. Több kaja van a földön, mint a szájában, de nem számít :-) Ha kint vagyunk megállunk minden bokornál, mászik a hangyák után, szedi és szagolgatja a virágokat, homokozik, sóderezik, locsol, pancsol most hogy jó idő van. Mindent megfog, "megkóstol". Ez is beválik, mert ki van elégítve a kíváncsisága, le is van fárasztva, így megint könnyebb egy kicsit.

A babakocsi nálunk sem játszik. Kb. 5 percet van el benne, legtöbbször cipelteti magát, vagy szaladgál, csak győzze az ember követni :-)

Ha szólok neki, általában jön, egy kis "becsapással". "Nézd mi van anya kezében, gyere megmutatom"

"Gyere nézzük meg a kutyát/cicát"

"Meglocsoljuk a virágot" és társai. Muszáj egy kicsit elbolondítani, és mindjárt könnyebb vele, pedig elég akarnok gyerekem van. Próbáltam én is fegyelmezni, vagy erőteljesebben rászólni, ráütni a kezére, ha rosszat csinált, de több kárt csináltam, mint hasznot. Sokszor a képembe röhögött. De szó szerint. :-)

Mióta az elterelést, és a dicséretet alkalmazom több kevesebb sikerrel sokkal jobb a helyzet.

Remélem nem lett nagyon össze-vissza, és tudtam egy kicsit segíteni.

Kedves előttem szóló, mintha az én 15 hós kisfiamról írtál volna. :)

bár nálunk szerencsére a harapás rövid ideig játszik. Elég akaratos, önfejű a gyermekem, (de a világ legcsodálatosabb kisembere),így ezáltal hisztis is. Hasonlóan igyekszem kielégíteni a kíváncsiságát, hasonló módom kezelem én is. Amikor hisztizik, van hogy én is leteszem a földre.

Korábban olvastam egy cikket, szerintem hasznos lehet:

[link]

Nem rég, egy kismama ismerőssel sétáltunk a lakótelep körül, Ő tolta az övét, mivel 4 hós. Az én babám totyogott-sétált, hol elengedte a kezem, hol fogta. De egy idő után, kb. 10 perc a saját útját akarta járni. Virág simi, fű tépés, bokor birizgálás, stb. ami ugye nem volt összeegyeztethető a babakocsi tolással. 3 kis hiszti után, amikor még sikerült elterelni a figyelmét, jött egy földhözvágós hiszti, ami után feljöttünk. Nagyon rosszul esett nekem, mert ritkán nyílik alkalmam más anyukával beszélgetni. de rájöttem, hogy ne akarjam megértetni a 15 hóssal, hogy anya szeretne séta közben beszélgetni...

Szóval nagyon nem egyszerű, és időnként nekem is tele szalad az a bizonyos cipő, olyankor megkérem apát, egy kicsit had legyek babó nélkül, hisz néha fel kell töltődni. :)

remélem nem volt túl zagyva, de éppen ébredünk...

Előző vagyok. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán a nagyobbik gyerkőchöz hasonlítod, pedig Ő egy teljesen más egyéniség. Más bánásmódot, hozzáállást igényel.

A szófogadatlanságra visszakanyarodva, nem direkt csinálja, egyszerűen kíváncsi, és próbálgatja a határait. Volt hogy én is rácsaptam a kezére, de semmit nem ért, azóta sokszor elmondom, hogy nem szabad, hangosabban is, elviszem onnan, és hagyom had hisztizzen, egy kicsit, utána megpróbálom elterelni a figyelmét. (De persze elveszítem a türelmem én is).

Mi anyák tartsunk össze :-) 2-es voltam. Nálunk semmit nem változott a helyzet egy hónap alatt.

Kérdező, nálatok mi a helyzet?

Volt valamelyik tv csatornán az a gyereknevelős műsor, mikor a dadus beköltözik a családhoz és az elviselhetetlen gyerekekhez az tippeket (talán Spektrum vagy Discovery living, már nem tudom). Persze ott tényleg komoly gondok voltak a családokkal, de sok okosat mondott a nevelési tanácsadó, szerintem pár részt érdemes volna megnéznetek.

Amúgy szerintem minden gyereknél van többé-kevésbé erőteljes hiszti korszak, ez a személyiség fejlődésének része. Majd elmúlik, csak következetesen kell kezelni.