Szóljak érte anyukának?

Elmondanám a gyerekemnek, h ő se barátkozzon a másikkal, ha ilyenenekt mond. Ennyi.

Biztos nem kérném számon anyukát

1. Kislányom, mondd meg neki, "te soha nem is akartál vele barátkozni"!

2. Tényleg ne akarjon a kislányod pont azzal barátkozni.

Megbeszélném vele, hogy miből gondolta a másik, hogy ő barátkozni akar, és mit gondol, ezt miért nem szeretné annak az anyja? Alaposan elbeszélgetnék a kislányommal a barátkozásról, a kölcsönösségről, őszinteségről és kivagyiságról.

- Az anyjának semmit se mondanék (legfeljebb kicsit megnézném magamnak, miféle népség), a gyerekek pedig aztán úgyis azt csinálnak, amit akarnak. Lehet hogy pont ezért lesznek barátok, csak a másik anyja előtt eltitkolják ...

És nem mindegy, mekkorák a gyerekek. Kicsiknél ez még hat, sajnos fájni is tud. Nagyobbak, kamaszok csakazértis pont azzal haverkodnak, akitől tiltanák.

Nem szólnék.

Mondanám a lányomnak, hogy van még a kislányom kívül sok gyerek, szerezzen más barátot.

Anyuka vagyok, tartós beteg figyelem és viselkedés és beszédzavaros gyerekkel. EGYMI suliba jár.Minden gyereknek van valami problémája.

És IGEN ,ÉN már mondtam, hogy NE barátkozz xy-nal,mert viszitek EGYMÁST a rosszba.Nem a gyerekkel,vagy az anyukával van bajom,nincs velük semmi gond.De a 2 gyerek együtt mint a mérgezett egér,és kapják a fekete pontokat a viselkedésre.

Nem kell mindig egy dologba rosszat vagy hátsó szándékot látni.

Illetve az sem felejtsük el, hogy lehet a másik lány tényleg nem akar barátkozni, és inkább kitalálta ezt az anyukás dolgot.

Én is mondtam már ilyet az enyémnek és le merném fogadni, hogy mások is mondták már a sajátjuknak, hogy ne barátkozzon az enyémmel:)

Szerintem normális, ha nem vagyunk szimpatikusak mindenkinek, hiszen mindenkinek más az értékrendje, más fér bele és mást akarunk átadni a gyerekeinknek is. Én személy szerint hallottam egy nagypapától, hogy "csak a rossz gyerekek hintáznak állva" A gyerekem előtt mondta direkt hangosan. Neki 3 évese volt, nekem meg 8 évesem, a gyerekem mondta, hogy ez normális és nem rossz gyerek, nagypapa köpni nyelni nem tudott, hogy valaki vissza mert szólni, aztán megbeszéltük, hogy a nagypapa csak a sajátját tanítgatta, mert az a kislány még a babahintában van, a simán sem tud, nem, hogy felálljon, és nem baj, ha mást gondol, mi is mást gondolunk, van ilyen, ettől még nincs igaza(a mi oldalunkról:)

Ha ilyen kritika éri a gyereket, vagy engem, akkor az első, hogy ki kell deríteni az okát. Én pl eltiltottam az irányítgatós, hisztis, csúnyán beszélő, vagy durvát játszó gyerekektől, van az a személyiség, amivel az enyém nem fér meg, és van az, ahonnan ragad rá a számomra rossznak ítélt dolog. Most nekem szimpi emberekkel barátkozik, közelít az értékrendünk és tök jól érzem magam, és ő is olyanokat tart maga körül, akiktől jót kap. Megtanulja szeretni és értékelni magát, és felismerni a helyes viselkedést.. Ez a nevelés szerintem.

A gyerekem bezzeg úgy viselkedik, hogy nem mindig barátkoznék vele, így elhiszem, hogy van, akinek nem szimpi, és ezen én is próbálok erővel változtatni, ki is használnám az alkalmat, hogy megtudjam, mi az oka a kerülésnek. Most pl tetszik egy fiúnak, az folyton keresi a társaságát, a gyerekemnek nem tetszik a fiú, de ennek ellenére keresi a társaságát, kb hogy panaszkodhasson, hogy tetszik a fiúnak.. Már szeptember óta ez van, kéreti magát, jeleket ad, hogy nyafoghasson miatta. És ezt maga előtt sem ismeri be, azt mondja véletlen ült le mellé!?, véletlen lettek párok!? véletlen játszottak!!??

Szóval érdemes meghallgatni a kritikát, majd elkönyvelni a másikat ez alapján.