Hiszti dühroham kezelése hogyan?

Én már figyelmem kívül hagyom, letudja magának pár perc alatt, aztán mintha mi sem történt volna.

Ha reagálok rá, olaj a tűzre, és nagyon kitartó.

Azt sosem hagytam, hogy bántson engem, vagy másokat. Tudom, hogy le leszek pontozva, de ha olaj volt is a tűzre, én mindig megragadtam a kezét, vagy jelzés értékkel (szóval nem nagyot) rálegyintettem a kezére és igenis dühösen rászóltam, hogy nem ütünk. Elég gyorsan abba is hagyta. Megbeszéltük, hogy ilyenkor kapjon el egy párnát, vágja földhöz, üsse, rúgja, kiabáljon bele. Néha én is dobálni kezdtem egy párnát, ez gyorsan kizökkentette, mostmeg már üti azt magától néha. :D

A hisztit önmagában meg nagyon egyszerűen kezeljük. Vagy megpróbálom még csírájában elterelni, amikor még nem indult be. Beszélgetünk másról. Pl. ezt ennél otthon, vagy azt? Mit szólnál, ha alvás után ezt vagy azt csinálnánk, stb. Néha bejön. Ha elhatalmasodik a hiszti, akkor kivárom a végét csendben, néha megkérdezem, hogy megölelgessem-e. Amikor odabújik, akkor megkérdezem megtöröljük-e a szemeit és már tudom, hogy mindjárt vége.

Utána mindig megbeszéljük az eseményeket. Ha megütött, én elvárom hogy bocsánatot kérjen és ha megfogtam a kezét, vagy meglegyintettem, én is bocsánatot kérek ezért tőle. Ha hisztizik is átbeszéljük, hogy tudom, hogy jól érezte magát a játszótéren, de....

Nekem igazából az nagyon nehéz, hogy nyugodt maradjak, de tudom, hogyha ideges leszek, csak tovább tart.

“ rálegyintettem a kezére és igenis dühösen rászóltam, hogy nem ütünk.”

Aha szóval nem ütünk? És ezt olyan példamutatással éred el, hogy ütöd? Zseniális! 😂 erre nem értem miért van szükség, ha utána normálisan leírod mit kéne tenni??

Ha üt stb., azt megakadályozom: megfogom a kezét és határozottan azt mondom, "nem! ezt nem!" majd hogy konkrétan mit nem: "nem szabad ütni" (régebben csak az utóbbit mondtam de túl lassú volt, ahogy megfogalmaztam)

Ha kiabál, sír, tiltakozik, akkor megértést tanúsítok szóban és hanglejtésben, átölelem stb.: "látom, hogy neked most ez nem tetszik" (vagy itt már lehet már cizellálni, ezt nem kell gyorsan), majd pedig egy külön mondatban elmondom, hogy most mi lesz: "Most hazaindulunk a játszótérről." (és akkor tényleg, ha kell megfogom és viszem) vagy ha nem tudom vinni: "Most leülünk a padra míg megnyugszol kicsit és utána indulunk haza." (de játszani már nem engedem akkor se).

Fontos, hogy a két mondatot ne kössük össze "de" szóval, az valahogy elveszi az együttérzés értékét. Azt lehet mondani hogy "Látom, szomorú vagy hogy haza kell menni.", nem javasolt az hogy "Látom, szomorú vagy, DE most haza kell mennünk."

Hmmm egyszer csinalta ezt velem viszkezbol kapott egyet. Soha tobbet nem utott meg. Es nekem sem kellett tobbet.

A hiszti nem erdekel. Majd abba hagyja aztan megbeszeljuk. Halistennek gyorsan rajott h egyszerubb ha hiszti helyet ker. Pl maradna meg a jatszon akkor kerjen meg ra h csuszna meg 3at. De aztan tudja h menni kell. Ez olyan emgedmeny ami nem fajsulyos. Mert semmi nem tortenik ha 10 percel kesobb erunk haza.