Mit csináljak a dührohamaimmal?

Most a nyáron ez enyhült, és nagyon kevés volt, viszont nemsokára kezdődik az iskola, és már ma is felidegesítettek úgy, hogy a sírás szélén álltam, de vissza kellett fogni magam. Múltkor az iskolában teljesen kifakadtam és elkezdtem ütni a padot, utána pedig úgy zokogtam, hogy alig bírtam abbahagyni, szerencsére a tanár megengedte hogy kint legyek addig amíg meg nem nyugszom. Amikor ideges leszek általában, itthon az ágyat szoktam ütni ököllel, vagy a combomat, és kicsit segít, de még utána is érzem magamban az ideget. A szüleimnek erről még nem szóltam, pszichológushoz meg nem szeretnék járni, mert volt egy időszak amikor oda is kellett járnom, alig mondtam el neki valamit, mert nem bízok meg könnyen az emberekben, és furának tartom hogy leírja a kórlapra vagy mi az és ugye azt el tudják olvasni.

Szerintetek ha elmegyek egy ilyen orvoshoz, vagy szakemberhez vagy esetleg pszichológushoz akkor ott töltetnek ki valami tesztet esetleg vagy kapok erre valamit, hogy ne legyenek ilyen tüneteim hogy üssem magam vagy a körülöttem levő dolgokat. A pados esetnél arra éreztem késztetést hogy azt az embert üssem meg, aki felidegesített, de tudtam hogy következményei lennének és inkább a padot ütöttem, és még kiabáltam is, amit a tanárok hallottak is a folyosón, és kérdezték is hogy én voltam-e, de felvállaltam.

Ti mit tanácsoltok, mit csináljak hogy ne legyenek ilyenek. Olvastam másik kérdésnél írták azt hogy sport. Gondolkoztam az edzőtermen, de annyira nem merek oda elmenni, itthon van súlyzóm, viszont pár perc után megunom és nem edzek tovább. Kosarazni csak az iskolában tudok, de ott is általában csak a veszekedés megy a többieknél, én ott viszonylag nyugodtan kezelem a helyzetet, csak magamban tartom a gondolataimat, mert fölöslegesen idegesek a többiek. Más sportot szerintem itt nagyon nem is tudok csinálni, futni nem szeretek az kilőve.

Az esetleges íráshibákért bocsánat, és csak értelmes válaszokat szeretnék.