Hogyan legyek türelmesebb a kisfiunkkal? Úgy érzem lassan felrobban a fejem tőle!

Köszönöm a válaszokat!

A gyerekzár nem jó, mert ha itthon vagyunk és nem tudja nyitogatni, akkor olyan mértékű hisztit ver le, hogy az félelmetes. Veri a fejét a falba, földbe, volt, hogy elájult, mert levegőt se vett, majd mikor magához tért, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nem minden ajtó érdekli, csak az az egy és attól semmi mással nem lehet eltéríteni már mióta mászni tud.😭 Szerintem ha tehetné, ott is aludna a szekrény előtt. Máshol sem igazán foglalkozik semmivel, általában mászkál fel-alá és ennek az ajtónak a hangját utánozza. Az viszont félelmetesen jól megy neki, minden csukódási mód megvan már profin. Megvan minden nyikordulás, a mágnes kattanása, amikor bezár vagy elenged...

Azt hittem, hogy harmadik gyerekre már semmivel se lehet meglepni, de mégis. Pont, hogy nem szeretnék idegbeteg lenni, de napi tizensok órában ez valami kiborító. Van itthon kismillió játék, matatófal, matatószőnyeg, bármi is, de őt csak az az egy rohadt szekrényajtó izgatja, a tesókkal sem foglakozik, hiáb szeretnének vele játszani.

Mennyi ideig tarthat még ez a korszak? Nem jönnie-mennie kellene ennyi idősen? A két nagy teljesen más volt. Minden is érdekelte őket, nem ragadtak le egy dolognál. A vedőnő és a gyerekorvos is csak annyit mondott, hogy "Érdekes!". Őket csak az izgatja, hogy nem beszél még babanyelven se.

Hallásvizsgálaton már voltunk, ott minden rendben volt, szervi okot sem találtak. Azt mondják majd megered a nyelve, ha itt az idő. Úgy tűnik, addig be kell érnem a szekrényhangokkal. Neurológián azt mondták, menjünk vissza fél év múlva, ha nincs változás...

Nálatok meddig tartott ez a korszak?