Hangos olvasás gyakorlásakor a gyereked nem akar kimondani egy szót. Hogy kezeled ezt a helyzetet?

Nagyon sajnálom, hogy nem tudta anyád normálisan lereagálni a helyzetet, és az ő hibája ilyen sok szenvedést okozott neked. Ez nem a te hibád volt, egy gyermeknél ez normális, teljesen rendben van, hogy ijesztőnek találtad és nem olvastad fel, nem veled volt a baj.

Az én gyerekemmel is történt hasonló, az autó szót nem merte sem leírni, sem olvasni, sem kimondani sokáig, mert átélt egy balesetet.

Persze nem kell ahhoz ilyen durva dolognak történnie, hogy kerülje ezt a szót. A te reakciód teljesen normális volt, anyád sajnos nem tudta helyén kezelni ezt.

Nem akar kimondani egy szót? Megpróbálok rájönni, hogy miért. Ilyen beteges félelem esetén pszichológus is szóba jöhet.

Egyébként elsőben az volt a házi, hogy minden nap gyakoroljuk az olvasást, akkor is ha nem adják fel házinak. Ez olyan kimondatlan kötelező volt. Úgy gyakoroltuk, hogy egy hiba esetén vissza a sor elejére. Nem találta túl igazságosnak a gyerekem, de hatékony volt, javult tőle a figyelme. Nyilván mert minél előbb akart végezni. Egyébként meg imádott olvasni, így nem vettem el a kedvét vele. Nem fordult elő, hogy nem akart felolvasni valamit. Max.hogy megmakacsolta magát, és egyáltalán nem volt kedve szövegtől függetlenül.

"Ilyen beteges félelem esetén"-- ez a lényeg, ez a félelem irreális, beteges, mint a tiéd volt. Nyilván nem halt meg senkije és nem élt át traumát, de szerintem marhaság ezeknek engedni, hogy éveken át ezt csinálja.

A nehéz dolgokat egyből, akár erővel is folytatni kell, különben másodszorra már az a tapasztalatod is lesz, hogy mennyire jó, hogy kihagytad azt a kellemetlen valamit és nehezebb lesz kimászni az ördögi körből. Bár megetették volna velem a gombát, mikor először kitaláltam, hogy csúszósnak néz ki, az egyik kedvenc ételem vagy 25 éve, tiniként ettem belőle először.

Az én gyerekem is csinált ilyeneket elég sokmindenben, pl nem volt hajlandó megnézni valamit, elolvasni valamit, mert bekattant a fejébe, hogy "az ciki"--szeleburdi család, vagy "az hülyeség", vagy az ijesztő..

Ezek nem igazi érzések voltak, hanem ilyen kontrollgyakorlás és/vagy nem tudta kezelni, hogy olyan történik, olyat érzékel, olyannal találkozik, ami neki nem tetszik, kellemetlen. Aztán megtörtént és tádám, rájött, hogy nincs mitől tartani. Általában közben öleltem. Nem szabad kerülnie a kellemetlen helyzeteket, sok bátorítás, ölelés és erővel(mondva neki, hogy a kihagyás nem opció, mert ez nem nagy dolog), megcsinálni.

Szerintem ha ráhagyod, az olyan, mintha megerősítenéd benne, hogy ez olyan súlyú, amit ki lehet hagyni. Nyilván traumánál más, de a kellemetlen érzéseket el kell viselni, mert a világ tele van velük.

Én jutalmat is beígérnék, ha nem hat az erős rászólás/közben ölbe ültetés, vagy a mondjuk ki együtt rész.

Most beugrott, hogy az enyémnek volt ilyen baja a kakaó szóval(benne van a kaka), illetve még van is a pisi szóval. Ha megkérdezem kell-e pisilni, mindig bezárkózik, kellemetlenül érzi magát és dühösen szól, hogy mosdót mondjak helyette(nehogy mások megtudják, hogy pisil ő is, mert az ciki.. ).

Valahol átérzem, nekem is ciki volt életemben először wcpapírral végigmenni az utcán, vagy gumit venni, de aztán muszáj volt megvenni mindkettőt, ez a normális élet rendje, nem lehet kikerülni. Ne hagyd rá.