A gyermek hány éves koráig olvastatok esti mesét?

Az a helyzet, hogy rájöttem: nekem is lelki igényem van arra, hogy olvassak nekik. :-)

A nagy már iskolás, 9 éves lesz, többszáz oldalas regényeket olvas el, tehát neki egy néhány oldalas mese smafu lenne. Mégis örömmel várja, odakucorodik mellém, mert az esti szertartás része ez. És én se mondanék le róla szívesen. A kicsi még óvodás, őneki természetes, hogy olvasunk.

Annyi a különbség, hogy nagynak egyre többször már nem mesét olvasunk, hanem ismeretterjesztő könyvekből egy-egy szakaszt. Ezek sokszor olyan dolgok, amikhez magyarázat is jó, ha van, szóval itt még legalább hasznosnak érezhetjük magunkat szülőként a gyerek előtt. :-)

Sosem olvastam neki.

Nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy előnye származik belőle

Olyan 6-7 évesen hagytam abba a rendszerességet, mikor már tudott olvasni, és úgy aludt el, hogy még sutyiban olvasott az ágyában éjjelilámpánál. Most heti egyszer-kétszer olvasok, ilyenkor örül neki nagyon, 9 éves, de már nem rendszeres.

Szerintem mindenféle együtt töltött program hasznos(kötődés), pláne olyan, ami nem tör ki hisztibe vagy veszekedésbe, szóval nekem ez bejött. Szerintem sincs érdemi haszna, nem szereti meg jobban az olvasást, vagy ilyesmi, esetleg a beszédértése fejlődhet, bár az sem feltétlen, egyszerűen erősíti a kötődést.

Az esti olvasás egy napnak a nyugodt lezárása, összebújás, együttlevés, közösen eltöltött értékes idő. Addig fogok olvasni a gyerekemnek este, amíg azt nem mondja, hogy kérlek anya fejezzük be ezt a szokást. Én függetlenítem attól, hogy tud-e már olvasni. Ez egy kapcsolódás szülő-gyerek közt. Fontos, ebben a rohanó világban.

#2 Te milyen előnyre gondolsz? Azt gondoltad, ha olvasol neki, akkor zseni lesz? Vagy űrkutató? Elképesztő, milyen rideg néhány szülő. Amúgy a szókincse nagyon sokat fejlődik ettől, ami fontos.

Nem olvstam esti mesét sosem.

Nálunk nem az altatási rituálé tészét képzi az olvasás.

Egyiket zavarta,

Másik meg felpörög tőle, ha néha mégis szeretnének még este “egy utolsót”.

Szóval alvás előtt nem mesélünk