Hogyan kezeljem ha félti a játékait másoktól?

Hú, hát nem tudom, de nekem pld. majd megszakad a szívem, mikor a játszótéren a kislányom (23 hónapos) ráül egy gyerek kismotorjára (anyuka engedélyével persze), és odaszalad hozzá a motor tulajdonosa, és szó szerint kirángatja alóla, vagy lelöki róla. A lányom már száll is lefelé róla, ha látja, hogy közeledik valaki.

Ugyanakkor meg az övét bárki elviheti ,csak nézi,és mondja, hogy majd visszahozza. Én meg nem értem, miért ilyen mulya az én lányom, attól tartok, az oviban lesznek még gondjai szegénykémnek.

Sztem egy egészséges tulajdon-védés-féltés nem árt, ha van a gyerekben, csak ne legyen durva. :)

Bizonyos korban normális, hogy tudatosul a gyerekekben az enyém-tiéd viszony. Némi kis irigykedés normálisnak mondható, de azért nem árt nyesegetni, nehogy később túlzássá váljon.

Az én kisfiam két és fél éves. Amikor először észrevettem, hogy irigykedik, elmagyaráztam neki, hogy ha ő nem engedi, hogy játszhasson a többi gyerek a játékaival, akkor ők sem fogják engedni, hogy ő kipróbálja a mások játékait. Amikor ez nem hatott, és a játszótéren szó szerint hisztirohamot kapott, mikor más felült a motorjára, szépen kézen fogtam, és közöltem, hogy akkor most megyünk haza. Amikor megkérdezte, miért, elmagyaráztam neki, hogy otthon senki nem veszi majd el a motorját, nyugodtan ülhet rajta egyedül, de ehhez nem kell a játszótéren lenni. Aztán arról is beszélgettünk, hogy aki irígy, annak nem lesz túl sok barátja, hiszen senki sem akar egy olyan gyerekkel lenni, aki folyamatosan hisztizik a dolgai miatt. Aki irígy, azzal nem lehet együtt játszani. Megkérdeztem tőle: "Jó neked egyedül játszani?" A válasz határozott "nem" volt. Arról is beszéltünk, hogy ő hogyan érzi magát, amikor egy másik gyerek irígy vele szemben. Erre is azt mondta, hogy az nem jó érzés. Ebből az irányból közelítve lassan megértette, hogy az irígység csúnya viselkedés, és ma már egészen jól tudja kezelni.

Persze, ha valamelyik játéka új, azt nem visszük közösségbe. Ilyenkor érthető, ha azt még félti. Van egy nagy kedvence is, Maci, akivel éjjel együtt alszik, nagyon kötődik hozzá, így őhozzá sem nagyon nyúlhat senki. (Kimosni is alig engedi. :)) Ezt is tiszteletben tartom. Viszont a többi dologgal már nincs gondunk egy ideje. :)

szerintem egyenlően kéne elosztani a játékokat, kedvezni a gyerekeknek.

azonban ha valamit nagyon nem szeretne odaadni a pici a másiknak, én nem erőltetném.

az az övé, tiszteletben kell tartani a döntését, ha nem akarja odaadni. és el kell neki magyarázni, hogy ami nem az övé, azzal nem csinálhat azt, amit akar, akár otthon van, akár nincs.