Utálok játszótérre járni. Más is érez így?

16, te honnan veszed, hogy aki nem jár gyakran, naponta játszótérre, annak a gyereke sosincs társaságban?

Én kertes hàzban élek, csokos környéken, itt gyerek gyerek hàtán. Mi sokat bandázunk kint, volt olyan, hogy mindennap bölcsi-ovi után (az enyémek még nem járnak, a nagyobb is most kezdi) kint vannak a szülök az utcán, a gyerekek meg játszanak. Vagy átmegyünk egymáshoz, sok családdal összejárunk mi is bográcsozni gyerekestől. Vagy együtt megyünk valahova.

Nem tudom, hanyas komment az enyém, én írtam, hogy nálunk soha senki nincs a j@tszótéren, ezért nem is szívesen járok oda, mert unalmas. Egy panelo ls játszótér nyilván más.

Városban tök jó dolog a játszótér, hiszen viszonylag biztonságban lehetnek kint a szabadban a gyerekek a lakás helyett. És ugyanabban a napszakban kb. ugyanazok lesznek, kialakulhatnak barátságok. Kisebb közösségben, falun, agglomerációban, ha van kihez átjárkálni egymáshoz a kertbe, az is éppen ilyen jó.

Persze kellenek az élmények, ünnepek. De azért az is túlzás, hogy csak az a jó szülő, aki elhordja szállodába, strandra meg mittudomén hová gyakran a gyerekét. Pláne egy totyogó vagy kisovis nem is értékeli még. Attól sem lesz jó egy gyerek gyerekkora, hogy ha sokat tud a szórakoztatására költeni. Sőt az egyszerű, "unalmas" játékok a mai pszichológia szerint pont fejlesztőek, amikor a gyereknek fel kell találnia magát, el kell képzelnie és át kell alakítania, meg kell vizsgálnia dolgokat és nem kívülről kapja készen a sok színes-szagos ingert, amit csak győzzön feldolgozni.

Az én nagyobb gyerekeim a pesti belvárosban nőttek fel, most meg falura költöztünk. Hát persze sokkal jobb, hogy már fogja a bringáját, aztán megy és becsenget a haverokhoz, hogy menjünk focizni. De ezt Pesten több hónap szervezést igényelt, melyik család hogy ér rá, mindenféle különóra után egymáshoz vendégségbe menni. Így maradt a játszótér, mert ott biztos találkoztunk barátokkal. Kiállítások vagy állatkert szerintem csak 5 éves kor felett érdekelte őket, ami interaktív persze, de akkor se mindig, így sokszor csak én szerettem volna megnézni, de nem hagytak. Strand persze jó dolog, de az elég szezonális és négy gyerekre már a fél fizetésem elmegy egy délelőtt, szálloda is egy hétre meg már teljesen felejtős lett (pár éve még simán belefért és az átlag képest elég jó fizetésünk van). Bár most jó, mert van a faluban szabadstrand, na meg már maguktól mennek. De erre sem mondom, hogy minek, mert van medencénk. Hát azért mert ott lesz Pistike és akkor izgalmasabb.

Nem írtam, hogy rossz anya, aki programra hordja a gyerekét és nem szóltam le. Hanem azt írtam, hogy nem rossza anya az sem, aki nem hordja folyton programra a gyerekét. Olvasd el még egyszer.

Nekem meg legjobb gyerekkoromban nagymamám nyaralójában volt, egy lepukkant tiszaparti faluban, ahol egész nap bicajoztunk, úsztunk, eveztünk - bandákban. Én ezt a szabadságot, természetközeliséget és bátrabb szocializációt szerettem volna megadni a gyerekeimnek. Ezért vettem egy modern, passzív nagy kertesházat mindenkinek külön szobával egy elég trendi környéken. Nem hiszem, hogy ezzel a semmire szültem volna. De abszolút joga volt annak az óvónőnek, tanárnak, gyógytornásznak vagy művelődésszervezőnek vagy ókori görögöt az egyetem kutató barátnőimnek is szülni, aki most már nem tudja strandra vinni a gyerekét, pedig tudta még 3 éve, csak azóta nem 500, hanem 3000 forint lett egy lángos, de a fizetése nem nőtt ennyiszeresére. És pláne igaz ez, ha közben elvált. Nem őket minősíti ez az egész, hanem az ország helyzetét.