Utálok a saját gyermekemmel lenni. Mit tegyek?

Ahh a "terrible two" időszak, de nem hiányzik... :D

Ilyen mindenkinél van, még ott is, ahol apuka kiveszi mindenből a részét és szuper nagyik vannak elérhető távolságban. Been there, done that.

Nekem az idő segített, az, hogy nőtt, egyre jobban megértettük egymást. Valamint, hogy nem voltam egyedül a gondokkal, bajjal. A férjem is mindent csinált a gyerek körül, heti 1 napom mindig volt magamra. Oké, hogy 12 órázik a férjed, de gondolom nem 7-ből 7 napot?

Az nem jöhet szóba, hogy esetleg fizetett segítséget vegyél igénybe? Aki mondjuk heti 1-2 alkalommal pár órára vigyázna a kicsire, addig te tudnál magaddal foglalkozni?

Tudom, sok ősanya van, akik képesek saját magukat és minden igényüket 100%-ban a gyerek alá rendelni, de azért ez nem kötelező... neked is lehet igényed arra, hogy időnként elmenj egyedül sétálni, vagy aludj egyet míg a gyerek mással játszóterezik/sétál, vagy fodrászhoz menj, vagy találkozz barátnőiddel... és ha nincs más segítség, akkor marad a fizetett.

Férjed váltson munkát

Vagy

Keressetek segítséget

Vagy

Menjen bölcsibe a gyerek

Másfél éves a fiam, kvázi 0 a segítség, sokszor kivagyok én is.

A megoldásom, hogy 2 évesen megy bölcsibe, mindkettőnknek jobb lesz így. Ő nagyon társasági (játszótérre napi 2x jár, mindenkivel haverkodik), nekem is kéne felnőtt társaság.

Anyagiak miatt amúgy is be lett volna adva valószínűleg.

#8

Anyáinknak volt kötelező katonaság? Mesélj még! Vagy direkt trollkodsz?