Mit tegyek, hogy nem legyek állandóan feszült? Kikészít a saját gyermekem!?

Azért egy 3 éves már elég érett arra, hogy megértse, ha azt mondod fáradt vagy.

A tanácsom, ha tudsz szabadulj el pár napra és engedd ki a gőzt:-)

A 3 évesek ilyenek, tesztelik a határaikat. Enyém is kiborító, még mondogatja is magának, hogy rossz gyerek, vigyorogva, miközben csinál valami rosszaságot.

Határozottan szólj rá, hogy nem szabad, küldd a szobájába, ültesd a sarokba, újságtépésért azonnal, más előtt lehet 1* figyelmeztetni, mi lesz. Ne kapjon csokit, ne mesélj neki stb. legyen büntetés. Ha nem használ a szép szó, akkor rácsaphatsz, de végső esetben. És ha lehet, a férjed vigye el hétvégén külön programra, hogy te tudjál pihenni.

Nem vagy rossz Anya!!!! az ilyen dolgokat felejtsd is el gyorsan! Gondolj csak arra vissza, hogy az első babáddal milyen volt 36 hetes terhesnek lenni... akkor is hasonló érzéseid voltak, "jó lenne már szülni", "jó lenne már túl lenni rajta", fájt a derekad, nem tudtál aludni stb.és a hormonjaid miatt most is jogosan vagy ingerültebb az átlagnál. Mivel a gyerekek nagyon hamar megérzik az ilyen dolgokat, nem kizárt, hogy emiatt tűnik ő is "zakkantnak" :))) hiszen teljes mértékben a Te rezgéseidet veszi át.

Ezzel nem azt mondom, hogy Te változz, hiszen a te állapotod most teljesen normális, én a helyedben megpróbálnék az utolsó hetekben a túlélésre berendezkedni. Azaz arra koncentrálni, hogy minél többet pihenjek, és a lehető legkevesebb dolog miatt húznám fel magam... Legyen mondjuk egy új játékszabály a picurral: vegyél elő egy vekkert, húzd fel 15 v. 20 percre és állapodjatok meg abban, hogy amíg nem csörög az óra, addig Anyának pihennie kell, mert nagyon elfáradt, de addig a kisfiad egyedül kell hogy játsszon, ha megszólal az óra, akkor odaülhet az öledbe, vagy melléd és jól megpuszilgatod!!! Először lehet, hogy 10 perc is elég, mert nagyon fogja várni a csörgést, de később lehet hosszabbítani, így az ő türelmét is edzed... Egyébként meg ha nagyon hisztis, mondd meg neki nyugodt hangon, hogy ő már nagyfiú, és egyedül is ide tudja hozni pl. az innivalóját! Ülj nyugodtan a kanapén, ne emeld fel a hangod (tudom, hogy ilyenkor nehéz nem kijönni a sodrodból), de könnyebb, ha megpróbálod a dolgokat kicsit felülemelkedve, kívülről, idegenként szemlélni. Várd meg amíg földhöz csapkodja magát, és dühöng, aztán ha megnyugodott (mert előbb-utóbb úgyis meg fog), dicsérd meg, hogy milyen ügyes, hogy megnyugodott és egyedül kiszolgálta magát. Ő is érthető, hiszen eddig minden kérését teljesítetted, és nem érti, hogy most miért nem ugrasz azonnal...de tudnia kell, hogy ezek után már több önállóságra lesz szüksége, pláne ha meglesz a kistesó..

De figyelj arra, hogy mindig legyen (akár óránként) 5 perc, mikor igazán csak rá koncentrálsz, elég egy nagy ölelés, puszi stb, csak érezze, hogy szereted!!! :)) Kitartást kívánok és sok örömöt a két babával!

Próbálj először is kevesebbet vállalni. Főzz inkább kétnaponta, kérj segítséget a takarításhoz, ne fáraszd ki magad az őrületig. 36 hetesen egy dackorszakos gyerekkel nagyon nehéz lelkileg is, fizikailag is, úgyhogy egyáltalán nem vagy rossz anya, ha az lennél, nem gyötrődnél ilyeneken, hanem egy nehéz korszakon mentek keresztül.

Inkább hozz kaját néha készen egy kajáldából, ha megteheted, de cserébe: a kisfiaddal mindenképp játssz együtt mindennap békében, jókedvűen, hadd érezze, hogy szereted és figyelsz rá. Mindenképp tudnia, éreznie kell ezt, hiszen valóban, mi lesz, ha itt lesz a kistesó? Mindig a babával ogsz folglakozni, vele meg csak veszekedni? És ha meg is kell szidnod, figyelj arra is, hogy minden lehető alkalommal dicsérd őt, amikor okosan viselkedik! Az újságot szerintem egyértelműen azért veszi ki a kzedből, mert azt akarja, hogy vele foglalkozz őrá figyelj, még ha veszekedve is, de legalább vele foglalkozol. (Ennél persze sokkal jobb lenne mondjuk együtt rajzolni vagy gyurmázni, az sok beszélgetésre ad lehetőséget és neked sem fárasztó fizikailag.)

Amúgy nem hinném, hogy egy átlagos 3éves tekintttel lenne pont az anyjára, mikor az anyjukra még a sokkal nagyobb gyerekek is a legkevésbé vannak tekintettel. Nem mert nem szeretik, hanem mert anya olyan természetes, olyan magától értetődő, és ez így is van rendjén végül is.