Mást is irritál gyermeke közelsége, ölelése, bújása?

Nekem az a fura hogy a férjedtől oké a nagyobb gyerekedtől nem..🤷🏼‍♀️

Neked milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel?

Azt hittem a túlstimulálásra fog vonatkozni a kérdésed, mert az is nagyon idegesítő hogy egész nap tapogat a kicsi, húz-von, simogat, ütöget, csipked, rugdos akármi csak érjen hozzám, és annyira telítődtem már hogy néha sikítani tudnék, hogy senki ne érjen hozzám mostmár egy darabig.

De amiről valójában írsz az is ismerős. Én sem szerettem sosem az érintést, puszit. Nálunk is ezek voltak anyukámmal még kamasz koromig, utána nem emlékszem hogyan de teljesen megszűnt. Azóta nálunk is szülinap, karácsonynál van puszi, de az is furcsa.

Én is írtózom a nyáltól, takonytól stb. Lehet hogy ez hozta elő neked újra, vagy lehet hogy a 2 gyerek együtt már túl sok és mivel a nagyobbnak van kevésbé szüksége rád, tőle távolodsz inkább. De bármi más is lehet.

Biztos megkapom, hogy rossz anya vagyok, de én is ilyen vagyok.

Rosszul vagyok, mikor reggel a szájszagával az arcomba hajol, még fel sem ébredtem, melegem van, de a gyerek már rajtam. Azt sem szeretem, ha tiszta maszat az arca, de bújik szorosan hozzám és keni belém is.

Nem gondolom, hogy a szeretet csak úgy mutatható ki, ha hagyjuk, hogy a gyerek csüngjön rajtunk.

Nem irritál. Viszont én se voltam bújós gyerek,szüleim részéről se emlékszem ölelgetésre...esti puszi volt aputól.

Ám a gyerekeimtől nagyon szeretem, én is szívesen bújok hozzájuk 😀

A fiam már 17, így az ő ölelgetése, puszilgatása már elmaradozik 😉