Gyerekkel tényleg csak nyűg a nyaralás? Sokkal rosszabb, mint kettesben a párunkkal?

Szerintem attól függ, hogy kinek mit jelent a nyaralás. Ahogy mi nyaraltunk, az könnyen gyerekkompatibilissé tehető volt. Példaként leírom, de mindenki másképp csinálja, ez nem általánosítható. A fiunk most lesz 3 éves.

Odautazni vonattal szoktunk és direkt olyan helyet választunk, ami vonattal jól megközelíthető. Lehetőleg belföld, esetleg a szomszédos országok. Gyerekkel jól lehet vonatozni, mert nem kell órákig egyhelyben ülni. Ha át kell szállni, akkor próbálunk minimum egy órát hagyni és játszóterez i egyet (ehhez előre készülünk már az útvonal, átszállások tervezésénél).

A szállásnál preferáljuk az apartmanokat, eddig se, ezután se a helyi konyha megismerése végett megyünk. Minket az különösebbrn nem érdekel. Így nincs gond abból, hogy megeszi-e a gyermek a szokatlan ételt. Sokszor úgy oldottuk meg, hogy gyrost vagy hasonlót vettünk, a gyerek játszóterezett míg a felnőttek ettek, ő pedig evett a babakocsiban míg mentünk a következő helyre.

A programokat illetően lassabb a tempó, több játszótér pihenőt tartunk. Többségében gyerekkompatibilis helyekre megyünk, például Kecskeméten városnézés a sétálóövezetben, játékmúzeum (játszóház is van), állatkert, arborétum, ezeket néztük meg. Plusz alvásidőben, mivel a fiunk jól alszik a babakocsiban, be tudunk iktatni valami "unalmasabb" programot, feltéve hogy akadálymentes.

Még egyszer írom, hogy nem lehet általánosítani. Gyerektől és nyaralási stílustól függ. Van ami nekünk se megy, régebben sokat kirándultunk erdőben, de mióta a fiunk túl nehéz a háti hurcihoz, ez nem nagyon működik, nem jutunk el A-ból B-be.

Én nem tudom, milyen gyerek nélkül nyaralni, és gyerekekkel is csak belföldön és vendégházakban voltunk eddig (önellátás stb).

Nekem könnyebb volt, hogy ott volt a párom, és nem volt semmi tennivaló kint a ház körül, hogy egész nap egyedül legyek velük.

Illetve szeretem a szép helyeket.

Mi többször mentünk baráti családokkal, az egész király tud lenni.

Most 5 és 3 évesek, nekem teljesen nyaralásszerű érzés volt, eltekintve attól, hogy sokkal többet keltek éjjel, a fiam éjfélkor aludt el és négykor kelt meg ilyenek. Ez azért a 3-4. Napon el kezd rendeződni.

Ami gyilkos, az nekem a pakolós nap, azon mindegyik alkalommal teljesen kikeszültem. Ahová kutyával mentünk, ott beosztani hogy ki van a kutyás strandon és ki a gyerekeken, meg hogy ha volt gyerekes program akkor még kell kutyás is, mert az is persze be van zsongva.

Azonkívül van az hogy ha folyton otthon van az ember (gyed) akkor ez az állandó beszéd meg zaj nagyon fárasztó, na ez nem javul a nyaraláson.

Én visszamentem már dolgozni, nekem ez a nyár otthon is meg élménye is már abszolút élmény volt, nagyon vártam és már annak is örültem, hogy nem kell munkába rohanni. De azért a picik otthon megterhelők, de utólag ezt a részét már elfelejtjük.

Gyerekfüggő szerintem. Az enyém nem alszik jól, többször kelünk éjjel, nappal zombik vagyunk, így most még eszünkbe se jut hosszabban nyaralni. Barátnőméké kb egyidős a mienkkel, szépen alszik éjjel, nappal is alszik egy nagyot, ők nem zombik, persze hogy mennek. Így én is mennék.

Persze biztos így sem olyan mint anno kettesben nyaralni, teljesen más élmény, de az egész gyereknevelés ilyen. Megváltozik az élet, de hatalmas élmény szerintem.

Gondolom gyerektől is függ, de nekünk abszolút nyűg.

Mindkét gyerekem adhd-s, a fiam enyhe auti. Ha kiszakítottuk a megszokott környezetéből, azt nagyon-nagyon nehezen viselte. Kb. minden évben megfogadtuk, hogy soha többet, de aztán mégis mentünk, mert nem volt őket kire hagyni.

Persze igyekeztünk olyan programokat szervezni, amit a gyerekek élveznek, játszótér, állatkert, strand. De még így is. Most 14 éves a fiam, és kijelentette, hogy mindig is utálta ezeket a családi nyaralásokat, és nem jön velünk soha többet. Ő ott nem tud pihenni, nem a saját ágyában alszik, neki erre nincs igénye. Nem vagyunk egyformák. Sajnos nekünk meg van igényünk ilyesmire.