Nem kötődő gyerek, hogyan kezelitek?

Ezekből nem vonnék le ilyen következtetéseket.

Én már 30 múltam, szerintem két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor mondtam a szüleimnek, hogy "Szeretlek", puszilkodósak sem vagyunk. Gyerekként sem voltunk azok.

És ez nem azt jelenti, hogy nem "kötődöm". Gyerekként is kötődtem, felnőttként meg teljesen jó a kapcsolatom velük. Tudják, hogy bármikor számíthatnak rám.

Egyébként anyukám is szenvedett hasonlótól, hogy nem ölelgettem, nem adtam puszit, ritkán fogtam meg a kezét. De egyszerűen ilyen a természetem. Nehéz leírni: valahogy a szüleimmel való szeretet nekem olyan természetes volt gyerekként, hogy nem éreztem szükségét mondogatni vagy gyakran ölelgetni őket.

6: másnál ez meg pont a fordított irányba sül el. Barátnőmnek ilyen anyja volt mint te és rengeteget mesélt róla, hogy azt érezte, hogy élő Teddy macinak volt használva. Az anyja akkor ölelgette, amikor ő akarta és nem értette soha, hogy az “anyaaaa haaaagyááál mááár” az egy kétségbeesett határhúzás, amit az anyja szisztematikusan ignorált.

Én soha nem erőltetném a gyerekemre a testi kontaktust, ha látszik (és hangot is ad neki), hogy nem akarja. Lehet neked szerencséd volt, ki tudja, csak nehogy felnőttként szembesítsen vele, hogy ez neki nem volt oké. (Vagy most jön az, hogy már felnőtt 😏)

Szerintem nem mások gyerekeihez vagy ahhoz a képhez kellene hasonlítani magatokat, amit közösségi oldalakon osztanak meg. Ha neked annyira fontos, hogy a pár éves gyerekedtől ilyen gesztusokat kapj, érdemes lenne MINDKETTŐTÖK érdekében sürgősen valamilyen önismereti terápia után nézned. Mielőtt kimondatlan elvárásaiddal afelé, hogy erőszakolja meg magát a te érzelmi szükségleteid kielégítése érdekeben, örökre megbélyegzed a kapcsolatodat vele és komoly életvezetési problémákba sodrod felnőttkorában.

A másik, hogy én is azt gondoltam, a válaszkész nevelési iránytól minden piszok egyszerű lesz. Pont hogy nem! Mert nagyon nehéz úgy tiszteletben tartani a gyerek határait, hogy közben nagyon fontos azok nagy részét neked kijelölnöd.

De a válasz a kérdésedre, hogy úgy lehet ezen túllépni, ha feldolgozod a saját traumáidat valami terápián. Nagyon sokat segítesz vele az utódaidnak is, de a saját életed minden területén nyereséges!