Van egy kis probléma?
18 éves vagyok. Van egy majdnem 4 éves kistesóm.
Igen, én vagyok a harmadik szülő, én viszem oviba, én vigyázok rá stb stb de hamarosan ez valszeg megszűnik ha ki tudok költözni.
A probléma forrása édesanyámék és a gyereknevelés. Anyám, mivel húgom majdnem meghalt születéskor, igyekszik mindig jót tenni neki: engedni mindent is. Engedi hogy másfél éves kora óta folyamat tévézzen, telefonon játszon a gyerek. Apám ezt elnézi, mivel ő is telefonfüggő.
Anyámnak és apámnak sincsen semmi türelme a gyerekhez: állandóan üvöltöznek, kiabálnak, káromkodnak a gyerekkel és csodálkoznak hogy a felelmelt hangra vagy az a válasz hogy visszakiabál a gyerek vagy nekiáll bőgni. Ha valami nem úgy van mint ahogyan az apámnak tetszik (pl kézzel eszik a gyerek villa helyett) akkor nekiáll vele üvöltözni. Anyámnak egyszer meg is mondta úgy meg fogja verni a gyereket hogy az se érdekli ha orvoshoz kell vinni. Nem normális. Anyám is elkezd ilyenkor kiabálni apámmal hogy mit képzel magáról hogyan kiabálhat a gyerekkel így. Aztán apám nekiáll nekem szidni anyámat meg a helyzetet (bárcsak ne lenne itthon, olyan helyen dolgozna ahonnan nem kell hazajárni, mindig ő a hibás stb stb). Anyámnak általában amúgy ezt elmondom mert számomra etikátlan az hogy én legyek a bíró a kettejük f.szságában. Aztán vagy leülnek beszélni vagy nem.
Mai nap anyám kitalálta hogy elveszi a 3 évestől a cumit. Mondtam már neki a nyári leállás során hogy le kéne szoktatni. Ma meg azzal büntette meeg este hogy elvette a cumit és anélkül kell aludnia a gyereknek. Ment az adok kapok, apám kiabált a bőgő gyerekkel, anyám is kiabált a gyerekkel utána apámmal és én meg ezt hallgattam, mivel az ő állításuk szerint nem vagyok szülő, nincsen ebbe beleszólásom. De azért én cipeljem a gyereket oviba, ezért ne tudjak vállalni munkát hogy mindig készenléten legyek, stb stb nem én vagyok most a lényeg.
Apám folyamat azt mondja hogy el kell vinni a gyereket valami pszichológushoz és majd kiderül miért ilyen hisztis. Elmondanám, csak el van kényeztetve, illetve dackorszakban van. Bár ugye mit tudnék a gyereknevelésről. Mindig ugráltak neki kiskorában, hát persze a gyerek egy pohár vizet nem képes magától meginni. Persze nem tudja ottlent magát kitörölni pisi után, persze nem rak rendet mert majd anyám vagy én megcsinálom. Szerintem ide anyáméknak kéne valami teraperuta nem a gyereknek.
Nektek mi a véleményetek a helyzetről? Mit tudnék esetleg mondani amitől valami jobb lehetne? Tanácstalan vagyok nagyon.
válasza:Komoly beszélgetés a szüleiddel a gyerek nélkül. De nem sok reményt fűzök hozzá.
Anyám ugyanilyen. Ő tudja csak,mert óvónő volt. De ütött-vert-érzelmileg zsarolt minket. Vele se lehetett beszélni soha. Egyetlen egyszer sem ismerte el,hogy hibázott.
De azért neked drukkolok. Hátha.
válasza:Szerintem ha pszichológushoz mennének, ő is azt mondaná, hogy nem a gyerekben a hiba, hanem a szülő hozzaallasaban. Ezt viszont kétlem, hogy a szüleid elismernék, hamarabb azt mondanák, hogy nem ért semmit, hogy oda mentek.... Még ha beismernék is, a változás nagyon nehéz, hosszú hónapok, évek kihívása. Ergo nem hiszem, hogy a szüleid bármiben változnanak. Amúgy szegény tesód, sajnálom.
Te szerintem szakadj ki ebből, állj a saját tapladra, tesódat látogasd, vidd el néha külön programra (fagyi, játszótér, séta), mikor neked is megfelel időben, vagy hívd el magadhoz Pl egy hétre nyáron, hogy legyen élménye. Szerintem ennyit tudsz tenni.
annyira sajnálom őt. de tényleg. olyan aranyos kislány és erre ezek ketten elrontják mentálisan az egész lényét. ma is veszekedés közben húgom mondogatta anyámnak hogy "de anya én úgy szeretlek" anyám válasza erre az volt hogy nem érdekli.
külön programokra el szoktam amúgy vinni de azt is anyámék úgy veszik nem azért hogy a gyereknek jó legyen, hanem nekik legyen szabadidejük.
válasza:hát amikor én kicsi voltam akkor nekem is rá volt csapva a kezemre, de nem volt ennyire vészes szerintem. nem emlékszem vitákra és üvöltözésekre.
az a baj kistesóm úgymond csak anyámnak kellett (az "egy gyerek nem gyerek" elv alapján), és apám túl idős már ehhez (54 lesz, anyum 42).
apámmal akkor romlott meg a kapcsolatom amikor kiment külföldre dolgozni és sokat nem láttam. ekkor lett anyámmal is rosszabb a kapcsolatom (bár még mindig jobb szerintem mint apámmal), elkezdett gyanúsítgatni hogy én sosem mondok igazat és titkolozók meg mittomén, mindketten ilyen 10 éves korom körül meghülyültek.
röviden tömören régen, emlékeim szerint, nem voltak vészesek. apuci pici lánya voltam, anyummal főztem meg minden dehát ez elmúlt.
válasza: válasza: válasza:Még pici nagyon a gyermek.
Ez mindenképp fárasztó. Nincs ebben semmi abonrmális.
Az viszont tény, hogy lehetne jobban kezelni... mármint a gyermek lelki egészséges fejlődése szempontjából.
Most még lehetne az irányon változtatni.
Azt kellene észrevegyék, hogy a határokat határozottan meghúzva és következetesen betartva kevésbé lesz fárasztó - és fontos, hogy nyugalommal valódi türelemmel tudják tenni. De minimum önuralommal.
Ezt egyébként elég sok helyen elmondják szakértők.
Manapság olvasni sem kellene, youtube-on vagy bárhol is biztos találni jó podcastokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!