Jár a gyereketek sportra/foglalkozásra rendszeresen? Mire, és hány évesen kezdte el? Ő adta az ötletet vagy te?

8 éves korától ijaszatra jár a lányom.

A suliban vezették be az íjász szakkört, megtetszett neki, elkezdett járni oda, aztán fel év múlva máshova is a suli kívül..

10 éves és versenyekre jár már.

Ő ötlete volt, nem erőltetem semmit.

Nem kell ezt ennyire akarni. Persze adhatsz neki ötleteket, vagy ha van saját vágya, akkor oda elküldheted, de nem kell a saját csalódásaidat rajtuk kompenzálni mindenképpen. Ők majd úgyis mástól lesznek boldogtalanok, ez a szép a gyereknevelésben :D

Nálunk amúgy az egyik elég passzív, nem jár most sehova, járt ugyan többféle sportra is, de mindet megunta. Ő ilyen kis magánakvaló amúgyis.

A másik most hagyta abba a zenélést, szintén érdeklődés hiányában, de bekattant neki egy sportág, és most 13 évesen nagy lelkesedéssel belekezdett. Amúgy meg gyermekvasutas, ez számára a nagy szerelem, 11 évesen kezdte, én említettem először, hogy ez egy létező dolog, mire felcsillant a szeme, hogy AKAROOOM. És lőn.

A harmadik tehetséges zenész, elsőben írattuk be zeneiskolába, és most ötödikben sportágat váltott, mert megunta az eddigit.

Judora jár a fiam 2 éve (amióta iskolás).

Előtte az oviban néptáncolt 3 évig. Kicsit sajnálom, hogy nem görkorira írattam, mert volt az is, bár szerette a néptáncot, de az talán "hasznosabb" lett volna.

A judo úgy jött, hogy volt lány röplabda, jóga, foci és az a suliban. Na most ebből 2 eleve kiesett, focizni meg nem akart, nem különösebben ügyes a labdás sportokban és nem is látom benne a lelkesedést, pedig én is és az apja is végigfociztuk az eddigi életünket :D Ezt valahogy nem sikerült átörökíteni. A judo érdekelte, így elment az első edzésre és megragadt. Nem ő lesz a következő Ungvári Miklós, de egész ügyes, a csoportból csak egyvalaki tudja lenyomni, az edzője is dicséri.

Lányom 9 éves, 3 éves kora óta ritmikus gimnasztikázik. Az első 2 évben még csak ovis torna szinten csinálta egy vidéki nagyobb város egyesületében, de nem mindig volt kedve hozzá. Aztán a fővárosba költöztünk, és ő kérte, hogy keressünk neki egy olyan egyesületet, ahol komoly szinten űzheti. Így is lett. Lassan 4 éve jár oda, a versenyeken szépen helytáll. Már bölcsiben látszott, hogy jó adottságai vannak a tornához. 2 évesen bukfencezett, fejen állt. Rendkívül hajlékony volt mindig is, ezért esett erre a választás. Mi kerestük neki, ő meg beleegyezett, de a mai napig szívvel-lélekkel űzi.

Amúgy én is ilyen voltam mint te kérdező. Semmilyen sporthoz nem volt és nincs most sem tehetségem. Ezért sem bánom, hogy a lányom kihasználja az adottságait, mert úgy érzem, ha valamihez van tehetségünk, akkor éljünk vele.

Mivel én sportoltam gyerek koromban, és apukám is... nálunk természetes volt, hogy a gyermekem is fog.

A karate fiam ötlete volt 5 évesen.... látta a tini nindzsa teknőcök film változatát, ekkor tetszett meg neki.

Most 17 éves és még jár 😀

Lányom kicsit másabb, nem túl kitartó, de szeret mozogni. Eddig néptánc, balett, karate volt. 7 éves. Most néptáncra szeretne megint járni.

Az egyik most másodikos, először középsős ovis korában kezdtem el fejlesztő tornára járatni, mert kissé ügyetlenebb volt sok mozgásban a társainál. Ez megmaradt ovi végéig, iskola elejétől pedig tornára meg zeniskolába viszem. Számomra magától értetődő volt, hogy hangszeren fog tanulni, és szerencsére magától rákapott. A suliban vannak a napköziben sportok meg művészeti foglalkozás, azokra jár, és iskola után idén torna helyett úszni tanul. Ezek mind az ő döntései.

A kisebbik még középső csoportos, tavaly óta jár tornára, ugyanoda, ahova a nővérét vittem - utánozni akarta, de nagyon megtetszett neki.