Szerintetek reális,hogy barátnőimmel (akiknek van kisgyerekük) ilyen ritkán találkozom?

Reális.

Mi se talalkozunk gyakrabban, de nekünk így is sikerül ápolni a kapcsolatot. Akármilyen ritkán futunk össze, pont ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Nehéz összeegyeztetni, pedig már nagyobbak a gyerekeink. Neki 12-8, nekem 9-5.

Ha lenne gyereked, értenéd, hogy ez a reális. A BFF-emmel most még pont hogy kevesebbet találkozunk, hogy kamaszodnak a kölykök. Régen felpakoltuk az összeset, és elmentünk együtt egy félúton lévő játszótérre.

Most felvételi, matekkorep, előadás, szülői, osztálykirándulás, vizsga, öregedő szülők, alig van időnk magunkra.

De mi legalább napi szinten csetelünk, az jobban belefér a napjainkba.

Én még a távolabbi barátnőimmel is 2-3 havonta tudok találkozni, a legjobb barátnőmmel pedig hetente találkozunk, mindezt úgy, hogy egyedül nevelem a fiamat, szóval segitségnek csak mama van, apa nincs. Nekem csak 1 gyerekem van, 21 hónapos, neki egy sem, egy nagyvárosban lakunk.

Van, hogy a fiammal átsétálunk hozzájuk (kb. fél óra), van, hogy a munkahelye felé járunk, és akkor lejön egy picit, van, hogy ő jön hozzánk vagy a játszira, és olyan is van nagy ritkán, hogy harmadik helyen találkozunk csak kettesben este egy kis zavartalan csajos trécselésre. :)

Furcsa elképzelni, hogy egy gyerekkel gyesen/gyeden otthon lévő anyuka évente egyszer tud szakítani magának pár óra szabadidőt, főleg, ha apuka is kiveszi a részét a gyereknevelésből, de persze nem látok bele senkinek az életébe, én csak a sajátomról tudok nyilatkozni :)

Amúgy ők nem járnak sehova? Az nem opció, hogy mikor mennek a játszira mondjuk, akkor odamész? Ott a gyerkőcök el szoktak lenni egyedül is, lehet tőlük beszélgetni, viszonylag biztonságos terep. Vagy mindenképp kettesben akarnál talizni?

Telefonálni amúgy én nem szeretek, mi is inkább csetelünk, ott mindenki akkor válaszol, mikor ideje engedi, ha csak órák múlva, akkor sincs sértődés.

Szerintem meg nem reális. 🤷‍♀️

Nekem még nincs gyerekem (úton van). Legjobb barátnőmnek tavaly született a második. Nagyobbik most 7 éves. 250 kmre laknak tőlem. Heti többször beszélünk, évente min 5x találkozunk, de inkább többször. A nagy 3 éves kora óta visszaálltak az évi 1x nyaralások kettesben. (Most nyilván a kicsi miatt majd ez eltolódik amíg nálam is nagyobb lesz majd a sajátom)

Igaz ez egy 26 éves barátság, túlélt már mindent :) Addig amíg mindkét fél részéről megvan az akarás szerintem össze lehet hozni. Pláne ha ennyire közel vagytok egymáshoz.

Szerintem eleve pl az egy rossz felfogás hogy az embernek a legjobb barátaid kikerázva kéne fogadni.

Átjön egy délután, közben elvagy a gyerekkel, beszélgettek, közben főzöl is, vagy együtt kertészkedtek, rengeteg ilyen reális szituáció van.

Ha az az elvárás hogy ki legyen takarítva a ház, minden élére, és vacsora, fogadás legyen, vagy az hogy gyerek lepasszolva, 2 óra készülődés, smink, utazás kellően fancy helyre, akkor…

Nem lehet, hogy már nincs elég közös témátok, vagy ők azt gondolják, téged a gyerekeikkel kapcsolatos történések nem érdekelnek?

Nekem 1000 km-re él a legjobb barátnőm, nekem van kisgyerekem is, akit az apjával ketten, külső segítség nélkül nevelünk, mindkettőnknek teljes állása van, a legjobb barátnőmnek is pasija, munkája, szociális élete. Mégis megoldjuk, hogy évente legalább háromszor-négyszer találkozzunk, mert mindkettőnknek iszonyú fontos a másik. Hetente-kéthetente telefonálunk 2-3 órát, és folyamatosan csetelünk (és nem, nem fogyunk ki a mondanivalóból! :D ). Szóval az én tapasztalatom az, hogy ha igazán ragaszkodtok egymáshoz és igazán fontosak vagytok egymásnak, akkor megoldjátok. Amit leírtál, abból inkább úgy látom, hogy hiányzik a találkozásra való szándék...

Az egyik baránőm Hollandiában él, a tesója, a másik barátnőm meg Angliában. Így is évente 3 vagy 4 alkalommal tudunk találkozni. Egyelőre csak nekem van gyerekem, de úton a második és a hollandiai barátnőmnél is úton a kisbaba.

Valószínűleg kicsit nehezebb lesz összehozni majd a jövőben a találkákat de majd igyekszünk továbbra is.