Minden egyes alkalommal sir?

9-es egy dacos 2 évest nem lehet klasszikusan még "nevelni". Majd óvodás kortól.

Ebben az időszakban csak következetes tudsz lenni. Ha vmi tilos, azt sosem szabad megengedni etc.

Ebben a korszakban viszont terelni kell, jó sokat. Ha felült a hiszti vonatra le kell szállítani vhogy. Pl. Adj neki feladatot, érezze, hogy segít és ügyes, neked ez jól esik.

Mire az ajtóhoz értek tereld el a gondolatait más cselekvéssel és akkor nem jut eszébe, hogy hintázni akar még.

12-es vagyok. Akaratos közel 2 éves fiam van. Aki kikészít. Szóval tudom mit élsz át.

Egy dolog működik. Füledet csukd be ha ócsárolnak a lépcsőházban. Főleg idős nénik tudják a tutit. De szerintem az ő emlékeik is megkoptak. 2 éves gyerekkel még játszma az egész nap. Ő nézi meddig mehet el, te meg bírd türelemmel.

A leguggolok, elmagyarázom is kb fél percig hatja meg őket.

Mondom csak az működik nálunk, ha elvonom a figyelmét vmivel. Ha ő nyitja a kaput, ha ő nyomja meg a liftet stb. Esetleg ha még viszünk babakocsit ő segít tolni. Ilyenkor màr eszébe sincs a játszótér. Néha sír csak, hogy még nem akar hazamenni, de az esetek többségében ilyenkor éhes vagy fáradt már.

Nyugi, a 3 éves fiam is visít mintha ölnék ha haza kell jönni a játszóról.

De igazából mindenért visít, ha szívom az orrát, ha vágom a lábán a körmöt, ha fodrász vágja a haját, ha nem akarja kicserélni a pelenkát, ha meg akarják mérni hány centi és hány kiló stb. :D

Úgyhogy én már elengedem ezeket a fülem mellett, csecsemőkorától tudom, hogy 100 emberes a gyerek.

Abban bízom, hogy majd kinövi, amit nem lehet azt nem lehet, akkor sem ha a feje tetejére áll, amit meg kell csinálni meg meg kell csinálni, nem kívánságműsor.

Nekem is dacos 2 évesem van, szóval átérzem, de szerintem jól terelhető. Az én kislányom azt nem bírja, ha ráerőltetem az akaratomat és kész pont. (Nem is tudom kitől örökölhette. :D)

Akkor megyünk ki, amikor tudom, hogy legalább 1-1,5 órát kint tudunk tölteni és valami vár ránk itthon utána. Pl. ebéd, vagy vacsi. Így már kezd éhes lenni, fáradni, de ha nem billen még át, akkor jól motiválható a hazaindulásra. Mielőtt indulnánk haza, már negyed órával korábban elkezdem neki mondogatni, hogy lassan indulunk majd haza. Vár a cicánk (ez kulcsmondat nálunk), vagy a kedvenc plüssállata, mit tudom én. Van hogy már a második ismétlésnél szól, hogy induljunk haza. Hát akkor a hátsómat a földhöz verem örömömben és indulunk is. Van, hogy kicsit eréjesebben kell elindítani (csússzon mégegyet a csúszdán és indulunk), de 90%-ban megússzuk a hisztit, mert terelem, motiválom és nem várom meg, hogy már az éhség/fáradtság miatt békíthetetlen legyen. Ha kell, azt is elmondom százszor, hogy holnap/délután jövünk megint és beszélek hozzá tovább, hogy akkor majd milyen játékot hozzunk magunkkal? Ha elterelem a gondolatait, beszéltetem, feladatot adok neki, észre sem veszi és már bent is vagyunk. :)

Mi egyébként családi házban élünk és állandóan kint lenne, így is feladat "becsalni", de van jó kis rutinunk a bemenetelre, amiket mindig ő csinál.

16-os csak azt nem értem, akinek nem ilyen gyereke van, mint nekünk (akaratos stb) az tényleg azt hiszi mi rontottuk el?

Esküszöm mikor megszületett már tőle zengett az osztály míg nem kezdett szopizni. Akkor csendben volt. Tök értelmes, intelligens, segítőkész gyerek, akitől egy csepp agressziót nem láttam még. De ha vmit nem akar megcsinálni tényleg ordít,ahogy csak tud. Csecsemőkorában is ordított míg nem kapta meg,ami jár neki (szopi).

Szóval nevelem, de egyszerűen ami nyugodt körülmények között működik begőzölt állapotban nem. És nem autista, nem adhd gyanus stb. teljesen jól alvó, jó evő gyerek. Önálló.

De ezért nem érzem magam sz*r anyának, mert akarata van és nem tudom letörni- talán nem is kell.

Az én fiam még pár hónap múlva lesz csak 2, de ugyanezek vannak. Sokszor működik hogy leguggolok, elmagyarázom hogy mi miért van, ezt kevésbé érti szerintem, a mi miután következik, mit fogunk csinálnit jobban érti, addig dumálok meg ígérgetek míg van kedve elindulni. Nekünk például most a "kocsivezetés" a legjobban működő ajánlat,pl.: ha most szépen elindul, akkor beülhet apával előre és "vezetheti" az autót egy kicsit mielőtt felmegyünk. Másik a plázás játékautókból kiimádkozás, arra csak az vált be hogy megvárom míg megunja és akkor szépen elköszön tőle, integet neki. De ugye ha siet az ember akkor eleve be se szabad vállalni ezt.

Van hogy működik az hogy motorozzunk és akkor észrevétlenül kimotorozunk a kapun. Szóval az elterelés, ráígérés vált be nekem. De ehhez kellenek olyan dolgok amikkel motiválni lehet. Ezeket meg ki kell tapasztalni, hogy mi érdekli nagyon, mit szeret megnézni pl. szökőkút nálunk nagy sláger. Akkor mondjuk megígérem neki hogx ha elindul arra megyünk és megnézzük,persze ha nincs arra akkor ez is bukta. Csak ötletnek írtam. Talán ha nem azt mondod hogy játszótérről egyből haza kell indulni, hanem közbeiktatsz valami számára érdekeset akkor szívesebben elindul. Még a kavicsgyűjtést is szereti a fiam, esetleg olyan részt keresni ahol vannak.

De persze van hogy semmi se működik, akkor egyszerűen felveszem és viszem. Próbálom nyugtatni ha nem hagyja akkor sajnos ez van.

Múltkor én is sírva mentem vele az utcán, mert annyira rosszul viselkedik napok óta hogy elszakadt a cérna. Anyának lenni nem könnyű, igenis nagyon nehéz.

Én egyedül nem viszem a játszóra csak ha jön velem valaki, és főleg akkor szeretek menni ha nincs ott más. Így is baromi fárasztó rohanni utána.

Sajnos elég hányinger válaszok érkeztek, gondolom nekik együttműködőbb gyerek jutott és azt hiszik az ő érdemük minden vagy nekik is borzalmasan nehéz csak ebből próbálnak építkezni hogy másokat próbálnak maguk alá nyomni.