Mit tegyek? Ha nem kap meg valamit, vagy valami nem úgy van ahogy akarja, verekszik, visít, dobál. 3 éves kisfiú.

Meg kellene próbálni első sorban elkerülni, hogy az ilyen szituációk ordibálásba és verekedésbe torkolljanak.

Meg kell nézni, hogy vajon minden amit tiltasz vagy amikor “rosszat” csinál az veszélyes-e vagy csak neked kellemetlen? Nem egyből nemet mondani kell, hanem elterelni más tevékenység felé vagy akár 100x elmagyarázni röviden, tömören miért nem.

Néz mesét? Ha igen, akkor azt elhagyni.

Sok mozgás, sok beszélgetés a gyerekkel, szánd rá az idődet.

Nekem ezek sokat segítettek. Amikor tudatosítottam magamban, hogy én akartam gyereket és nem ő akart megszületni. Illetve amikor hisztizik vagy sír valamiért akkor nem direkt engem akar idegesíteni hanem valami diszkomfort érzete, anya hiánya vagy valami egyéb baja van. Minden okkal történik csak max nem tudja kommunikálni.

+ Tudsz néha kikapcsolódni te is?

Én úgy reagálok, hogy megfogom a kezét, és határozott, de nyugodt hangon elmondom neki, hogy nem szabad ütni, fáj anyának. (Elvileg az még nem hatja meg, hogy fáj (2 és fél éves) azért mondom, hogy összekösse a nem szabaddal). Ha releváns, akkor az ő érzéseit is "kihangosítom": "látom, hogy nagyon szeretnél a késsel játszani, és mérges vagy hogy anya nem engedi". Elvileg jobb úgy megfogalmazni, hogy nincs benne a "de" szó vagy szinonimája.

Ezt annyiszor csinálom, ahányszor szükséges, tehát ahányszor ilyen helyzet adódik.

Nehézség akkor van, ha nem tudok 100%-ban erre koncentrálni, mert mondjuk főznöm kell, vagy egy másik felnőtt beszél hozzám. Űgy kevésbé működik.

Azt is igyekszem megfigyelni, hogy mikor jön elő tipikusan ilyen helyzet. Például mikor fáradt. Szóval prioritást adok az alvásidőnek (ne amiatt ne tudjon aludni, mert én programot találtam ki), és ha nem aludt jól, jobban számítok ilyen helyzetekre.

Nekem két éves a fiam és most kezdi a visitast ha valamit nem kap meg.

Én simán csak ránézek, és annyit mondok, hogy hiába visitasz fiam, nem lehet, nem szabad.sajnalom ez van.(Ilyenkor vagy leülök, vagy kimegyek a szobából. Ha pl boltban kezdi el, akkor nem csinálok semmit. Igaz néznek rám nagy szemekkel miért ordít a gyerek de meg kell tanulni, hogy nem kaphat meg mindent.)

Nem azonnal, de pár perc múlva abbahagyja a visitast. Nem fogom hagyni, hogy verekedesig fajuljon a dolog.

#7, valamennyire az is működik, de nem ideális megoldás.

Ideális esetben a nevelés arra alapul, hogy a gyerek biztos kötődő kapcsolatban van a szülőjével, ezért hallgat rá. De ez nem fog születéstől működni, mert egy csecsemő még nem képes magát fegyelmezni. 2-3 évesen kezd kialakulni ez a képesség, fokozatosan, tehát az elején pl. hallgat rád ha kipihent, de nem, ha fáradt.

Ha a büntetéstől való félelem miatt hallgat rád, az nem nevelés, hanem idomítás, de külsőleg működik az is. Lelki szempontból kevésbé egészséges, mint a kötődés alapú módszer.

Ami viszont káros, ha a kötődést kihasználva büntetsz. A figyelemmegvonás vagy a kedvenc játék elvétele káros büntetés, mert válaszul a gyerek fokozatosan lebontja az egészséges kötődő kapcsolatait, és érzelmileg egyre nehezebben lesz elérhető. Viszont könnyű beleesni, mert kisebb kortól működik, mint hogy simán hallgasson rád magától. Ugyanis a kisgyereknek a nevelőjével való kapcsolat létszükséglet, ha ennek az elvesztése fenyegeti, minden erejét összeszedi. De ez káros és hosszú távon nem is működik az érzelmi bezárkózás miatt.

Ha ordibàl, vagy sikít akkor “hagyd figyelmen kívül”. Ha figyelmet adsz az ordításra és vergődésre, akkor a gyermek összeköti, ezzel úgy gondolja, hogy eléri amit szeretne, így ezt fogja alkalmazni más alkalmakkor. Hadd vergődje ki magát, őrjöngjön, de te ne adj jelet arra, hogy erre reagálsz, viszont fejezd ki egy határozott mozdulattal (megfogod a kezét) “Nem szabad”.

Amennyiben folytatja, továbbra is hagyd figyelmen kívül, és ha azt látja nincs az ütögetésnek és ordibálásnak “hatóereje” akkor ráun és egy idő utàn tudatosul benne, hogy ezzel a viselkedésformával nem fog reakciót elérni.