Csak engem szerencséltet a lassan 2 éves kislányom ilyen viselkedésekkel? Részletek lenn.

Mindenre az első reakció: nem. Néha már ha nem is hozzá beszél az ember, hanem máshoz, és ahhoz tesz fel egy kérdést, ő akkor is közli: nem! így reflexből. vagy, reggel elindulni, az egy gyötrelem. gyere, öltözni, vagy ha pelenkacsere kell előtte, gyere légyszi cseréljük ki a pelusodat, mert m,együnk a boltba, aztán a játszóra, rögtön: nem! jó esetben, mert van, hogy simáén úgy tesz, mintha nem is hallaná mit beszélek. ma reggel már ráförmedtem, hogy azonnal jössz, és öltözünk, különben megyek egyedül! na jött mint a kisangyal, de nem szeretném, ha ez állandósulna. tegnap meg ma már 3 nagyobb hiszti volt emiatt, 3/4 óra alatt sikerült elindulni (hiszti+lenyugvás+eset megbeszélése+öltözködés). kb. 3 héttel ezelőttig meg lehetett vele beszélni majdnem mindent, kompromisszumkész volt, most ez dőlni látszik. jó, tudom, dackorszak. de meddig tart még ez? ti hogy kezelitek? ált. van türelmem, mert megedződtem mellette, nem volt egyszerű eset sosem, de néha most már utálom, hogy játszom a papagáj.t pedig sose volt divat, hogy könyörögtem eddig se, amit meg kellett, azt meg kellett.

köszi minden ötletet, tapasztalatot, de olyat ne írjatok légyszi, hogy kapjon pofont meg stb, mert annak nem vagyok híve semmi körülmények közt.