Ha egy lánygyereket fiúsan nevelnek, akkor kamaszkorára maszkulin csaj lesz belőle, vagy továbbra is lehet belőle tipikus lány, aki sminkel meg ilyenek?

Nálunk ez volt. Anyám óvónő. Húgomat végig rózsaszínbe, engem végig kékbe öltöztetett,rövid hajjal.

Sosem lettem nőies. 41 éves vagyok, de még egy kivágott felső is gondot okoz,nem úgy,mint a húgomnak. Egyáltalán nem tudok tipikus nőiesen viselkedni, sminkelni, vagy úgy öltözködni.

A lánygyerekből olyan csaj lesz, amilyen ő akar lenni, és ahogy ő jól érzi magát.

Én pl úgy voltam oda a fegyverekért (és vagyok most is), hogy életemben egyszer sikerült kikönyörögjek magamnak egy játékpisztolyt, miközben a fiúknak jóformán minden falunapkor vettek egy újat...

Ugyanígy a szoknyákat nem SZERETEM. Ruhát gyerekként is terveztem néha-néha, meg huszonévesen is. Hordani viszont nem hordanám.

Engem sokszor öltőztettek gyerekkoromban szoknyába, harisnyába, voltak babáim, Barbie rémségeim is, de utáltam őket, meg a szoknyákat is.

Aztán elég fiús kamasz, majd fiatal felnőtt lettem. Fiúkkal haverkodtam, "fiús" kiállításokra jártunk, hobbiból amerikai fociztam, extrém görkoriztam.

Most már családanya vagyok, de még most sem mondható, hogy olyan nőies nő vagyok. Nem sminkelek, nem baszkurálom a körmeimet, alig hordom a nőies cuccaimat.

Pedig gyerekként csak lány barátaim voltak, nem volt a környezetemben férfi minta sem, mert apámat nem ismertem, a bátyám 3 éves koromban elhunyt.

"A fiúkat fiúknak nevelik, a lányokat meg lányoknak, ennyi az egész."

Egy francokat. Gyereket nevelek, nem fiút vagy lányt.

Fiam és lányom is van, pont ugyanúgy nevelem mindkettőt. Ugyanazokra az értékekre, ugyanolyan elvek mentén.

Nincs olyan, hogy a fiam nem sírhat. Nincs katonadolog. És olyan se, hogy el lenne tiltva bármelyik valamilyen játéktól.

Van egy mondás: ha egy játékot nem a nemi szerveddel kell játszani, akkor nem lehet lányos vagy fiús. Ha meg a nemi szerveddel játsszod, akkor gyereknek nem való.

Engem vagy szó szerint fiúruhákba öltöztettek gyerekként és kamaszkoromban is- a bátyám kinőtt ruháiba- vagy fiús jellegű ruhákba, mackónadrág, cipzáras felső, bakancs, tornacipő. Sminket, szoknyát,ékszereket nem kaphattam,mert apám szerint akkor "kaniztam" (pasizást jelent) volna meg a řibanckodtam volna. Lányos játékokat,babákat csak messziről láttam,mert nem költöttek játékokra, a bátyám focilabdáival, autóival,akciófiguráival játszhattam maxiumum.

Lányos meséket, műsorokat, pl.Disney és egyéb hercegnős mesék, Hannah Montana, Alkonyat-jellegű sorozatokat nem nézhettem, mert ezek 💩-ok, amúgy sem volt szabad bármikor tv-t nézni. Ha lehetett akkor azt kellett nézni amit a bátyám akart: gyerekként fiús mesék, focis,kung fu-s, robotos,szuperhősös, később horrorr filmek, harcművészet filmek, akciófilmek,box-és focimeccsek,kígyós,krokodilos természetfilmek.

Csak egyedül játszhattam azt amit akartam, a bátyámmal csak focizni, kardozni, versenyezni lehetett, meg bankrablósat, rendőröset stb. játszani.

Nemhogy azt mondták volna "katonadolog", hanem rendszeresen megvertek, apám és a bátyám is.

Ennek ellenére tudtam, hogy ezek csak rám kényszerített dolgok, és bár eljátszottam bátyámmal meg elnéztem a műsorait, de nem érdekeltek igazán.

Kamaszként fiús lánynak voltam mondható, de csak azért mert 1.nem is kaptam lányos cuccokat,2.apám megvert volna ha pl.szoknyában és topban,kisminkelve akarok iskolába menni mert akkor már biztos ŕibanckodni megyek.

De miután elköltöztem teljesen lecseréltem a ruhatáram. Nem úgy hogy most megyek és szándékosan lecserélem, hanem ha ruhát vettem akkor egyszerűen azokat a darabokat mertem megvenni amik tetszettek. És azt vettem eszre, hogy mackónadrágom,cipzáras felsőm,sportcipőm,bakancsom,halásznadrágom már nincs is, de van csomó szoknyám,ruhám,magassarkúm,szandálom,hosszúszárú csizmám,farmerem,leggingsem,nadrágkosztümöm,blézerem,hálóingem,retikülömstb.

Smink nélkül max.a boltba ugrom le, de ez sem olyan hogy mivel nem engedték, hát most csakazért is sminkelek, hanem egyszerűen elszeretném tüntetni a bőrhibáimat és mindig alkalomhoz illően,ápoltan szeretnék megjelenni.

Rengeteg ékszerem van, szintén csak mert fel szeretném dobni velük az aktuális öltözetemet.

A lakásomban a lágy,nőies pasztellszínek dominálnak, a hálószobám fala pink. Egyszerűen így tetszik és így érzem jól magam otthon.

Férfiakkal beszélgetek és barátkozom is, de csak azokkal akikkel semleges témákról is lehet beszélgetni, pl.művészet,tudomány,gasztronómia, stb. A káromkodós, szexista stb.dolgokat,vicceket nem szeretem,pusztán mert alpári dolognak tartom.

Szóval abszolút nőies nő vagyok, annak ellenére hogy fiús genderbefolyásnak lettem kitéve egész gyerek és kamaszkoromban.

A nőiességem pedig nem lázadás és visszavágás eredménye - érzem, hogy ez vagyok én, ez az igazi énem, ami el volt nyomva.

Szóval a saját bőrömön tapasztalva mondom: a genderelmélet nem igaz.

#17 vagyok és még annyit fűznék hozzá, hogy apaként a leggázabb és legszívtelenebb dolog lesz, amit majd tehetsz ha szándékosan fiúsan akarod nevelni a lányod, ha lesz.

Garantáltan meg fog gyűlölni és amint felnő feléd se fog nézni, mint ahogy én sem az enyém felé.

Hidd el semmivel sem jobb egy maszkulin csaj apjának lenni mint egy nőies lányénak. Nem ez számít.

Nem tudom miért fel benned egyáltalán a kérdés.

Amit én tudok tanácsolni:

-hagyd, hogy eldöntse majd a lányod, hogy mit akar felvenni és mivel akar játszani. 99,99%, hogy a habos babos szoknyácskát meg a Barbie babát fogja választani, feltéve ha jó érzésű apa vagy és nem érezteted vele azt, hogy ha nem a kisautót meg a dinoszauruszt kéri akkor nem elég jó neked.

- igenis monnd neki, hogy szép és azt is hogy okos. A kettő nem zárja ki egymást. Rengeteg nő küzd önbecsülési problémákkal, tedd meg a magad részét, hogy a lányod ne tartozzon közésjük.

-"katonadolog" ezt a fiadnak se mondd. Egy gyerek komolyan meg tud ijedni akár egy eséstől vagy egy karcolástól is. Akár fiad, akár lányod van nyugtasd meg kedvesen, ennyi az egész.

-Nem baj ha fiúkkal IS játszik, de igyekezz számára kislányok társaságát is biztosítani. Egyrészt mert biztosan akar majd tipikus lányos játékokat is játszani, jobban meg is értik egymást, másrészt ha vagy olyan mocsok ember, hogy kvázi eltiltod más kislányoktól akkor oviban,iskolában beilleszkedési problémái lesznek.

-Autókiállításra elvihetetd,de akkor családi program legyen anyukával,tesókkal,utána fagyizás,játszótér stb. Ha nem érdekli akkor ne lepődj meg. De azért hogy a "szakmai" részét belésulykold ne vidd el. Arra ott vannak a haverjaid, akkor menj velük,beszéljétek ki az autókat stb, de ne a kislányodat nevezd ki a felnőtt haverjaid helyére. ÉS ha kéri ugyanúgy vidd el bábszínházba, játszóházba, babakiállításra, Disney mesék premierjére stb, ahová mondja,hogy szeretne menni.

lányomnak 2 båtya van soha nem szerete babákat babakocsit babahåzat .

inkåbb legozni szeretet szeret,meg kreativkodni szeret lànyos ruhåi vanak ės mivel tėnyleg okos dicsėrjük is viszont hiåba szėp låny utálja ha szépsėgėrt dicsėrjük.

Szerintem az alap személyiséget nem lehet elnyomni. Mondjuk az én lányom még nagyon kicsi, nincs 2 éves.

Legszívesebben uniszex cuccokat adok rá. Mivel fülbevalója nincs, haja meg nem nő, mindig fiúnak nézik. Fiúkkal barátkozik leginkább mert valahogy felénk inkább fiúk vannak a játszótéren az ő korosztályában. Játékokból is semlegeseket kapott mert azok tűntek hasznosnak. Ha elesik és látom hogy nem ütötte meg magát, akkor nem babusgatom. Mégis nagyon lányos már most is. Szeret tásaságban lenni, sokkal szociálisabb és emberközpontúbb mint a kisfiúk akiket látok. Ha valamin nevetünk mellette akkor ő is viháncol magas hangon, abszolút érezni hogy műnevetés, es csak a csoporthoz kapcsolódás miatt csinálja. Ha zenét hall azonnal táncol, kézzel-lábbal-csípővel. A kisfiúk akiket látok sokkal inkább mennek felfedezni (a bekerített játszón), nem érdekli őket miről beszélgetünk mi felnőttek. Ha zenét hallanak csak a lábukkal rugóznak amolyan visszafogottan. Ha repülő vagy valami útépítő autó megy el mellettünk, teljesen bezsonganak. A lányomat egyik sem érdekli. Viszont mióta a nagyanyjánál talált egy faék egyszerű, ronda rongybabát (korábban nem volt babája) azóta az a kedvenc játéka.

Szóval nekem ezek a tapasztalataim. Nyilván csak egy-két gyereket látok, így azért ezek nem tudományos megfigyelések. Meg ez még a nagyon fiatal korosztály, az 1-2 évesek. Mégis azt látom, hogy már ebben a korban mások sok mindenben a kislányok és a kisfiúk.

Sok minden meg nem annak kéne legyen a kérdése, hogy lány vagy fiú. Ha pl elesik de csak kicsit, akkor a lányt sem jó babusgatni, álljon fel, menjen tovább. Ellenben ha megüti magát és fáj neki, akkor a kisfiúnak is ugyanúgy kell a vígasztalás. Nem szabad már ebben a korban arra nevelni, hogy elnyomja az érzelmeit csak mert fiú.