Ezért vagyunk itthon mi anyák CSED-en/GYED-en?

Nem ezért.

A gyereket ketten vállaltuk, én már jó előre megmondtam a férjemnek hogy ő is ugyanolyan szülő mint én, neki is 100%-osan el kell tudnia lát i a gyereket, ha más nem azért ha valami történik velem legyen képben.

CSED-én alapjáraton azért van a nő, mert szoptatni egy férfi nem tudja. Nyilván van hogy tápszeres lesz egy baba, de nyilván az első 168 nappal a szoptatás támogatása a cél.

GYED-re meg mehet apa is, csak általában apa többet keres jobban megéri ha anya van otthon. De itt ennyi a különbség. A szoptatás kívül egy férfi is el tud látni minden gyerekkel kapcsolatos feladatot.

Abban a 8 órában amíg az egyik fél dolgozik jogosan a másik fél feladata minden, de ha hazajött a "dolgozó" fél onnantól ugyanúgy közös minden. A gyereknevelés is munka.

Azért ezt is lehet felnőtt módjára intézni. Nem tudod felöltöztetni? Oké, nem baj, gyere, mondom hogyan kell csinálni. Maximum egy-két alkalom, és megtanulod. Mert azért van alapja annak, hogy én, aki egész nap a gyerekkel vagyok, nagyobb gyakorlatom van, nem is csak az öltöztetésben, de abban, hogy egy kétévest hogyan beszéljünk rá bármire.

Nálunk egyébként az vált be, hogy ha a párom viszi ki, akkor én öltöztetem, ha én, akkor ő. Ugyanis addig az is fel tud öltözni, aki kimegy a gyerekkel, szóval így praktikus, ha mindketten rendelkezésre állunk.

Milyen segítségről beszélsz, 10-es? Az apának nem a saját kölyke az a gyerek? Lufit ne tegyen ki mire felhozza a játszóról, mert "segített"? Mi az ő dolga a gyerekkel, megcsinálni?

Ő dolgozik. Oda ne rohanjak. Gondolom nem 0-24. Mert az anyuka de.

Nálunk ez úgy van, hogy mindent megcsinál, ha ra van kenyszerítve. De alapjáraton én csinálom, és ő sokszor elsumakolja, elszabotalja. Pl ha nekem délelőtt dolgom van, mondjuk egy vasárnap, es szép idő van, akkor is arra megyek haza, hogy a nagyobbik a youtube előtt ül, a kicsi az apja ölében, aki valamit pöntyög a laptopon. Nem is szeretek hosszan ellenni (kéne pedig), mert tudom, hogy semmi nem lesz, semmi tevékenység. Programot se talál ki magátol soha, ha rajta múlna, egész hetvégén itthon ülnénk. Tudom, kipróbáltam. Olyan is volt, hogy kértem, most találja már ki ő, merre menjünk. Óóó, persze persze. A vége az, hogy délután 5-kor beközli, hogy hát már túl késő elindulni bárhova. Én direkt nem szóltam addig. De fel tudtam volna robbanni...

Szóval csinál ő mindent. Tényleg. Etet, altat, öltöztet. De csak ha én megmondom, mikor mi legyen. Es ez baromi fárasztó, és utálom az őrmester-szerepet.

Az én férjem mindent meg tud csinálni, bár én simán hagyom szenvedni is, ha sokáig szüttyög a kabáttal, hát istenem, neki fog nyávogni a fülébe a gyerek. Nálunk már nem opció, hogy nem visszük ki, mert elbontja a házat, annyi energiája van (2,5 éves). Általában színben és stílusban soha nem összeillő ruhákat ad rá, de évszaknak megfelel, többi nem izgat.

De ha belefér, én mindig felöltöztetem a gyereket, mert addig felöltözik ő is, és legalább előbb mennek. Anélkül akár 20-30 perc is lehet egy indulás, mert tiltakozik meg hisztizik, és nem tudja jól kezelni.