Mi okoz neked örömet az anyaságban? Mi az, amitől boldog az életed?
Én nagyon nem találom magamat az anyaságban.
Az egyértelmű volt, hogy a régi dolgok el fognak veszni és a legtöbb dologra már nem lesz lehetőség.
De azt hittem, hogy az elveszett dolgokat pótolni fogják mások, amik örömet okoznak és azt érezhetem, hogy boldog az életem és elégedett vagyok.
Nagyon megszenvedem, hogy azért is felügyeletet kell megbeszélnem, hogy lemenjek a tárolóba elpakolni, hogy 4 napja próbálok hajat mosni, mert bármi amit szeretnék megcsinálni, minden a pihenéstől vagy az alvástól veszi el az időt. Lábon kell kihordanom minden betegséget, mert pihenni, feküdni képtelenség (legalábbis annyit, amennyire szükségem van biztosan nem). A folyamatos fáradtság, kialvatlanság mindenre rányomja a bélyegét.
Hogy napi min 2 óra üvöltéssel telik ha összeadom (nem én üvöltök, hanem a gyerek).
Mindenért harcolni kell, mindenért le kell fogni, semmit nem hagy, mindig csak a hiszti és az ellenkezés, semmit nem lehet simán és nyugodtan kivitelezni.
2 éves, úgyhogy foghatnánk a dackorszakra, csak sajnos ő születése óta ilyen.
Gyakorlatilag az apjával kevesen vagyunk rá.
Minden éjjel felkel, amit el se tudtam képzelni korábban, hogy ez mennyire szétcsesz.
Sajnos ezek olyan dolgok, amiken egy pszichológus nem tud segíteni, attól, hogy elmondom, hogy betegen fájnak a tagjaim és össze vagyok szakadva, de nem pihenhetek egy percet sem, nem lesz könnyebb.
Tudom, hogy sokak szerint ha valaki szült egy gyereket és nem boldog, akkor mentálisan beteg.
Az egyik baj velem azt tudom, az, hogy nagyon komolyan veszem az anyaságot. De mi mást tehetnék, ha tényleg rajtam/rajtunk áll vagy bukik az egész élete a gyerekünknek.
Szeretném megtalálni a boldogságot, de egyenlőre nem látok kiutat.
Nem is tudok többet írni a kérdéshez, mert megunta a kicsi a játékot...
válasza:Az tesz boldoggá, hogy amikor ilyen mélyrepülésem van, akkor odaáll mögém a férjem, anyukám, vagy a pótnagyink és elhúzok itthonról egy napra kiszellőztetni a fejemet, amikor tényleg csak az van, amit én szeretnék! Nem kell emiatt magyarázkodnom, vagy rosszul éreznem magam, egyszerűen megértik és elfogadják, hogy elfáradok. Fura, de utána annyira várom, hogy hazaérjek és megpuszilgassam a lányunkat, hogy már szinte fáj. Amíg nincs ez az érzés, addig még nem elég... szóval 1-2 óra nem húz ki a negatív spirálból, de engem mondjuk egy vásárlós délután és egy barátnőzős éjszaka már igen. Olyan, mint egy reset gomb. Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy találjon segítséget és találja meg azokat a pontokat az életben, ahol kitudja engedni a gőzt. Mert biza ki kell! És ebben semmi ciki, vagy sz*r anyaság nincsen szerintem...
Amit ténylegesen imádok az anyaságban, az az ártatlan és gyermeki rácsodálkozás, amivel mindennap szembesülök. A számunkra már teljesen természetesnek vett alap dolgokra gondolok itt. Hogy ott egy pók, hogy itt egy pitypang, hogy az a pipi és elfutott egy macska... És olyan derűsen tud kacagni egy elszaladó macskán, hogy ráébreszt arra minden áldott nap, hogy atyaisten az idő múlásával mennyire befásulunk, megszürkülünk, mennyire természetes minden, ami körülvesz minket. Imádom, ahogy az ártatlan szemeivel rámnéz és totál nyugalommal elmond valami halál lényegtelen sztorit, de látszik rajta, hogy ez neki most a világ legfontosabb dolga... Vagy ahogy botladozik a nyelve még a szavakban, ahogy kihallom a mondataiból anyukám, a nagymamám, vagy akár a saját hangsúlyaimat, szavajárásomat. Ahogy rám tud mosolyogni, amilyen őszintén tud örülni apróságoknak, ahogy hozzámbújik, ahogy azt mondja, hogy szeret, vagy "anya simizz még". Nekem ezek olyan pillanatok, amikért nagyon nagyon érdemes megküzdeni mindennap a szélmalommal. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!