Anyukák, hogy álltok az ovi kezdéshez? Tudom hogy ez az élet rendje, de annyira nehéz lelkileg.

Én nem érzek semmi ilyesmit mint te,biztosan nagyon jólesz neki.

Lehet nálam később fog kialakulni mikor már nagyon közel lesz az ovi kezdés...De jelenleg én várom egy kicsit hogy sokkal többet legyen gyerekek között

Oszinten, orultem.

Mondjuk en egyedul nevelem, csalad sem volt, igy 3 even at napi 24 oraban egyutt voltunk. Soha egy percre nem volt nelkulem 3 evig. Ugyhogy en nagyon vartam. Nagyon jot is tett mindkettonknek. Igaz kulfoldon lakom , itt csak napi 3 ora ovoda van, igy azert mas mint egesz napra benthagyni, azt nem viseltem volna jol.

Ugyanaz, mint a 3-asnál, én a bölcsi előtt voltam nagyon szomorú, megsirattam, mikor felvették. Utolsó otthon töltött napjainkon szinte gyászoltam. De aztán most meg ha beteg, akkor nem mehetek dolgozni, és a kardomba dőlök, nem is tudom, mit csináltam itthon 2 évig...most épp beteg és itthon van, de ha még 3x tisztába kell tenni a babáit, rosszul leszek :D

Viccet félretéve: Tudom, hogy biztonságban van, szeretik, örömmel megy, szereti a nevelőket, gyerekeket. Ha ketten vagyunk, majd' megőrül, hogy más gyerekkel játszhasson, látszik, hogy én már nem vagyok neki elég. Olyan sokat fejlődött ezalatt az 1 év alatt, mióta jár, hogy minden nap csak egyre büszkébb vagyok rá.