Megéri a nagyszülői segítség miatt falun lakni vagy jobb városban, ahol több minden elintézhető?

Kivétel leszek.

Én 24évig laktam megyeszékhelyen. A városban dolgoztam, a város szélén laktam. 1 átszállással, 1 óra alatt értem be városon belül dolgozni. Mikor kocsim lett, ott is kellett 40 perc.

Suli oké, az általános 15perc sétára volt, de a középsuli is 1 átszálás, 1 óra...

Bolt is csak kocsi/busz távra van a mai napig onnan ahol laktam. Ügyintézni is a város közepe, több mint fél óra megközelíteni.

Leköltöztünk vidékre. 20km-re.

Vonattal 25perc, busszal 35, kocsival 20perc a munkahelyem.

Ügyintézni a faluban is tudok. Ahogy bevásárolni is. Ha mégis hipermarketre vágyok, 10 perc kocsival 4 bolt is. Suli is van, egész jó.

Most épült az ovi, bölcsi.

Én sokkal jobban szeretek itt lakni.

Anyámék is ebben a faluban laknak. De nem volt szempont a költözésnél, hogy közel legyünk hozzájuk. Így sem segítenek többet, pontosabban én nem kérek több segítséget mint eddig.

(2gyerek van, 5 és 2 évesek.)

Szerintem ezt nem attól kell függővé tenni, hogy anyós hol lakik, hanem hogy ti milyen életvitelt szeretnétek élni.

Én személy szerint nem tudnék falun élni. Gyűlölném hogy mindenért autóba kell ülni, reggel-délután állni a dugóban. Annak idején én kisvárosból jártam be megyeszékhelyre gimibe, utáltam. Pedig csak 25 perc busz, plusz 15 perc séta volt, de a buszra várakozással együtt így is minimum 1 óra volt mire a suliból hazaértem. Mindig irigykedtem azokra, akik 10 perc sétával otthon vannak, az idő sokkal többet ért volna mint az hogy a mamám egy utcára lakott tőlünk.

Én szeretem azt, hogy az ügyeletes gyógyszertár 5 perc sétára van, hogy gyalog jártam nst-re a kórházba amikor terhes voltam, hogy csak messziről nézem a reggeli dugót miközben a munkahelyemre gyalog megyek, hogy egy hónapban egyszer kell megtankolni az autót, hogy színházba menni egy kellemes esti séta, hogy 3 oviból választhatok hova járjon a gyerekem, mert mindegyik 10 percre van.

Ezek a mindennapi élétem részei, fontosabbak hogy közel legyenek, mint a nagyszülők. A gyerekre vigyázni a szüleim be tudnak jönni 30 km-ről is, nyugdíjasan még a tömegközlekedés is ingyen lesz nekik, nem minden nap van szükség a segítségükre.

Persze ez én vagyok, lehet másnak fontosabb hogy mindenki is érjen mindenkit körülötte, hogy csend legyen.

Nekem így két gyerekkel már érv az, hogy jó lenne, ha közelebb lennének anyuék. (180 km-re élnek) De mivel élhetetlen helyen laknak vidéken számunkra, így sosem költöznénk oda. Szóval ez ilyen valamit valamiért kérdés.

Nem csak nekem lenne igényem a közelségükre, nekik is a miénkre, pláne az unokákat hiányolják. Ez szerintem simán áthidalható akkor is, ha 30-50 km-re vagytok egymástól. Nyilván akkor nincs mindennap beugrálás anyósékhoz, meg nem segítenek hozni-vinnina gyerekeket, de ez őszintén szólva nekem nem is lenne vágyam. Ez nem távolság, ha valamelyik félnek szüksége van segítségre, vagy csak látogatnátok, egy estébe is simán belefér.

Teljesen település, család, anyós függő.

Most költözünk anyósom melletti faluba nagyvárosi panelből és én alig várom.

Költözzön ki ő, ha ennyi esze van.

ÉN agglomerációban éltem - NEM IS FALUN - és már ott sem volt semmi lehetőség. Két suli, két cig.telep, egy ósan és csá.

Tömegközlekedés kuka, ha leszakadt a vezeték, semmi nem járt, vagy 1 pótlóbusz két hévre és társai.

Soha! Soha nem költöznék pláne falura. Hát persze.