Anyukák!! Ti is csaptatok rá néha gyerek kezére vagy fenekére?? Ti is éreztetek nagy bűntudatot? Illetve ha dolgotok van, és nemtudtok a gyerekkel annyit játszani amiatt is rosszul érzitek magatokat?

Szerintem egy kicsit eltúlzod az elvárásokat magaddal szemben. Egyszer-kétszer odacsapni nem jó, de nem is katasztrófa. Keresd magadban, hogy hogyan kerüld el azokat a helyzeteket, ami idáig fajul. Hatékonyabb a körülmények javításán dolgozni, mint magadat ekézni.

Az pedig fontos és jó, ha el tud játszani egyedül. Viszont az jobb szerintem, ha a takarításba, főzésbe bevonod, hiába lassabb úgy. Vagy legalábbis felajánlod neki, hogy segíthet. Az én fiam csak két éves, ő szívesen "porszívózik" (egy külön csőre tettem egy kis porszívófejet, azt tologatja), pomponokkal főz a kislábasban míg én főzök, de pl. a gombaszárakat már egész ügyesen feldarabolta egy vajazókéssel. Aztán amikor pihensz, akkor játszhat egyedül.

Ja és igen, én is csaptam rá. Sőt meg is haraptam már (nem durván, nem sérült meg). Nem vagyok rájuk büszke persze, és igazából nevelő hatását se tapasztaltam.

Egyszer direkt belecsíptem a lábába, mikor altatni próbáltam ő meg a fejemen ugrált, túl volt fáradva. Ezegyszer működött, nem értette, mi az, de sírni kezdett, hozzám bújt és elaludt. Amúgy ilyenkor úgy szokott tudni elaludni, hogy elesik, és amiatt bújik oda. Komolyan nem tudom ebben az egy esetben, hogy jót tettem vagy rosszat. De nem ez a tipikus.

Nem.

Igen.

Mi az hogy persze, hogy rácsapunk? Nem, nem az. És nem tagadjuk le, csak egyszerűen nem vagyunk idegbetegek és tudjuk kezelni az érzelmeinket, valamit realizaljuk, hogy arról, hogy én dühös vagyok nem egy 3 éves tehet, az az én dühöm, nekem kell még oldani, nem rajta levezetni.

Nem azért szültem meg és ovom, féltem, hogy pont én okozzak neki fájdalmat. Se fizikailag, se lelkileg. És akkor csodálkozok, hogy kezelhetetlen meg hisztis a gyerek.. Mikor a saját anyja veri.

De rossz helyen kérdezed ezt. Keress rá, volt már sok hasonló kérdés, itt még nem is ekéztek téged annyira, mint őket. Mert általában az a válasz szokott jönni a mintaanyáktól, mint a 7-es. De nem egy, hanem 20.

Aztán érezd magad még szarabbul tőle.

Pedig elárulom, aki azt mondja, hogy soha nem csinált ilyet, az hazudik.

Lehet most lepontozni, meg ellenkezni, de én továbbra is állítom, hogy nekem van igazam.

Van egy kolléganőm, maga a megtestesült nyugalom, mindenki nagyon szereti, és nem tudom elképzelni, hogy őt bármi fel tudná húzni. 4 fia van. És elismerte nekem, hogy volt már, hogy ő is rácsapott a gyerek fenekére.

Szóval ennyit erről. Hús-vér emberek "idegbetegek, és nem tudják kezelni az érzelmeiket" (7-es szerint). Csak az interneten kitalált mintaanyák csinálják ezt másképp.