Normális-e hogy egy 6 évesnek 2 perc türelme sincsen?

Van egy rokonom, akinek 5 gyereke van. Az utolsó 2 fiú. A 3 idősebb lány. A csajoknak egész fiatalon már kellett segíteni a háztartásban elég sokat.

A fiúk sokkal fiatalabbak és mivel ők fiúk nekik nagyon sok minden meg volt engedve. Pl egész nap nézhettek mesét és játszhattak a laptopon. Az idősebb kisfiú Ha nem kapta meg rögtön a gépet megverte a nővérét, ordított, földhöz vágta magát és persze a csajok voltak a hibásak a kicsi rossz viselkedése miatt, mert hát ők a nagyok nekik kell engedni. Ugyanúgy az anyját is megütötte.

Ugyan ebben a 6 éves korban is így viselkedett. Szerintem el lett rontva a nevelés. Nagyon sokat engedett neki valaki és hozzászokott, hogy neki mindent lehet.

Nyugodtan le lehet pontozni, de egy ennyi idős gyerek úgy viselkedik, ahogy meg engedik neki.

Valószínűleg neurológiailag normális a kisfiú, csak soha nem húztál határokat vele szemben. Gyanítom, hogy a te személyiséged is fejlesztésre szorulna, ha úgy érzed, muszáj megcsinálnod mindent, csak azért, mert ordít. Nem kell.

Leírom dióhéjban, hogy kell csinálni. Amikor olyat kér, ami neked nem oké, nemet mondasz. Ha sír, ordít, együttérzel vele ("sajnálom, hogy rosszul érzed magad", ezt mondogatod neki). Ha üt, határozottan közlöd, hogy nem szabad verekedni és megfogod, hogy ne tudjon ütni.

Nem mondod neki, hogy ne sírj, vagy ilyesmi. Hadd fejezze ki, élje át, hogy mennyire rossz érzés neki, hogy te nem azt csinálod, amit mond. Te maradj végig nyugodt (legalább külsőleg), akkor is, ha így összességében később jutsz a reggelidhez. De a végén, ha kisírta magát a karodban, akkor gazdagabb lesz egy fontos tapasztalattal: rossz érzés volt, hogy nem tetted meg amit kért, de kibírta. Tehát ezt ki lehet bírni. Pár ilyen alkalom, és sokkal könnyebben elfogadja majd, ha valami nem úgy van, ahogy szerette volna.

Fontos kérdés, hogy a szüleid hogy állnak hozzá. Ha ők várják el, hogy kiszolgáld az öcséd, akkor nekik is nemet kell mondanod. Elmagyarázod nekik, miért - de persze kockáztatod, hogy ugrik a lakhatás, hiszen nem kötelesek már eltartani. De akkor szoktak a gyerekek idáig jutni, mint az öcséd, ha a szülők is könnyen befolyásolhatók, valószínűleg elég lesz, ha higgadtan és határozottan képviseled a véleményed.

A férjem unokaöccse ugyanilyen volt. Egyszer én vigyáztam rá az összes játékát a ládából kiborította, majd azt mondta nekem szedd össze. Én meg mondtam nem mert te borítottad ki. Volt ott segg földhöz verés, hiszti, sírás minden. Végül össze szedte. Majd a szülök számon kértek, hogy mertem így bánni a gyerekkel. Mondanom sem kell évekig nem beszéltünk, mert a férjem szerint nekem volt igazam. Akkor álltak velünk újra szóba mikor megállapították a gyereknél, hogy a nevelés hiánya miatt viselkedik így. Nem maguktól vitték dili dokihoz a gyereket, hanem kötelezték őket annyira problémás volt a viselkedése.

Szóval amíg a szüleid nem látják be ez nem oké sok változásra nem lehet számítani. Beszélj velük.