Vannak olyanok akinek a gyereke szintén okoskodik? Hogyan szoktassam le róla?

Hát ha valóban "univerzumOK" iránt érdeklődik, akkor kétségtelenül csak okoskodik, ugyanis 8 évesen még egyszerűen nincs, nem is lehet annyi háttértudása, hogy az ezzel kapcsolatos elméleteket megértse. Tudom, én is ilyen voltam, 9 évesen a kezembe került egy könyv a kvazárokról, és eldöntöttem, én azt meg fogom tanulni, mert "én sokkal okosabb vagyok, mint a többiek, én értek ehhez". Tényleg meg is tanultam hosszú részeket belőle, szépen elmondtam mindenkinek, ha kérdezték, ha nem, - és rajtam kívül senki nem tudta, hogy a 80%-át nem is értem annak, amit mondok. Én is azt hittem, hogy ettől okos vagyok, visszatekintve örülök neki, hogy pár évvel később ezt senki nem vágta a fejemhez, mert akkor már rettentően cikinek éreztem.

Ha a gyerek okos, az remek dolog. De az ilyen gyerekekkel általában az szokott történni, hogy szépen nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy ők milyen szuperokosak - főleg, ha találnak egy együttműködő szülőt/tanárt ehhez - aztán amikor már kevés a tudása, akkor csúnyán nagyot esik a piedesztálról.

Ismerek hasonlót, okosnak nem mondanám, inkább csak hamar megjegyez dolgokat, amit visszaad és emiatt folyton okoskodik. A gond az, hogy az érzelmi intelligenciája nagyon fejletlen. Már bocsánat, hogy egy 8 évesre ezt mondom, de egy igazi érzéketlen tapló. Képtelen beleképzelni magát más helyzetébe, a gyengébbek szerinte megérdemlik, hogy büntetést és gúnyt kapjanak és ha valaki szenved, azon csak vigyorogni képes. Irritáló, remélem változni fog (nem saját gyerekem, baráti családban van).

"a matektanárnő panaszt tett rá hogy beszólogat orákon jelentkezés nélkül és mondja a választ."

Erre mondjuk azt mondanám, hogy egyáltalán nem okos dolog, sőt kifejezetten buta és ostoba magatartás, ha folyton belebeszélsz kérdezés nélkül az órába. Kár, hogy az apa nem tűnik partnernek ebben. Ő még abban a fázisban van, hogy büszke az okoskodó gyerekére, pedig nem ettől fogja sokra vinni a gyerek az életben.